Nagyon szomorú vagyok: 2011 szeptember 11-én látta meg a napvilágot gyönyörű Pemzli beaglem. 1 évre rá olyan jóban lett egy fekete leánnyal, Mollival, hogy a gazdijával „kénytelenek” voltunk összejárni, annyira, hogy 2013 májusától már együtt is laktunk mi 4-en.
2014-ben csatlakozott a falkához egy illegális szemétlerakóból a kis Brúnó. Brúnó ma már nem kicsi, de általában nem domináns, sőt még mindig kölyök, de sajnos Pemzli felett méretbeli különbségek miatt uralkodni akart, így sajnos 2015 májusa óta Pemzli nagyszüleimnél lakik.
Nagyszüleim csak őt voltak hajlandóak befogadni a kertes házukba. Pemzlinek ott nagyon jó dolga van, de látom, hogy hiányzom neki, ahányszor megyek, boldogan ül az ölembe, illetve csak ülne…
Szeptember 11-én ugyanis megszületett a fiam, Berci. Brúnó és Molli nagyon jól viselik a helyzetet, oda vannak Berciért (Brúnó simit is próbál kunyizni minden nap), de Pemzli más.
Azt már megfigyeltem, hogy csak az unokatesóimat kedveli, pontosabban a család gyerekeit, de iskola, vagy óvoda mellett nem szeret sétálni, zavarja a professzoriasságát a sok gyerek.
Berci nem egy állandóan sírós gyerek, kutyák terén „kiképzett” (Brúnó naponta képennyalja, melléfekszik, szagolja), mégis, ha az ölemben van, Pemzli messzire elkerül.
Nagyszüleim vizsláját simán kitúrja simiért cserébe, de Bercitől tart rendesen.
Rosszulesik, hogy a két „fiam”, akik ráadásul egy napon születtek, ennyire nem jön ki egymással, bár tudom, hogy ezen a távolság sem segít. Remélem, ha kertesházba költözünk, és végre Pemzli is köztünk lesz, javul majd a helyzet.
Pemzli beaglevel kapcsolatos kérdéseim
Hát a legelső kérdésem, mit tegyek Pemzlivel (4,5) és Brúnóval (2)?
Brúnó elég spéci kutya, Ceasar Milan-nak is kihívás lenne szerintem.
Kutyák mellett voltam egész életemben, egy beagle-t is szófogadóvá neveltem, és egy németjuhászkeverék-örök gyerek fog ki rajtam.
A másik kérdésem meg az, hogy lehet egy kutyát megtanítani arra, hogy ne féljen a gyerekektől (leginkább egy tehetetlen kisbabától), ha a „világrosszcsontjainak” még a csillagot is lehozná.
Ez a mi történetünk. Emese gazdi
Küldd be TE is kutyád akár hétköznapi történetét, – legyen az vidám, szomorú vagy tanulságos – és megosztjuk weboldalunkon. Képes leírásaitokat a beaglekepek kukac gmail.com -ra várjuk vagy a Gazdik Küldék-ben.