A kutya oktatása: Miért fontosak a parancsszavak?

A kutya nevelését illetően nagyon sok az eltérő vélemény. Ha sokan a családon belül nem tudnak megegyezni, hogy mit egyen a kutya, felmenjen-e az ágyra a kutya, stb. mit várunk egy szomszédtól, vagy egy idegentől?!

A kutyát tanítani nem hatalomvágyból kell. A parancsszavak a kutyának épp olyan fontosak, mint a gazdinak, hiszen „nem értjük egymás nyelvét”, tehát valamilyen formában kommunikálnunk kell, ha együtt szeretnénk élni egy kutyával. Lássuk a legalapvetőbb parancsszavakat, amikről talán nem is gondoltuk, hogy milyen hasznosak..

Gyere ide!

Ezt a parancsot talán nem kell túlmagyarázni, hiszen mindenkinek fontos, hogy a kutyája hallgasson rá, és odamenjen hozzá. Fontos parancs ez egy autó mellett, a balesetek elkerülése miatt, hiszen ha a kutya nem hallgat ránk, és nem jön oda hozzánk, akkor arra megy, amerre akar, vagyis akár az úttestre is kiszaladhat.. Másik kellemetlenség, hogy bizonyos helyzetekben a parancsszó figyelmen kívül hagyása elég kínos helyzetbe tud hozni minket; pl. egy játszótér közelében. A kis gyerekekre nekünk, gazdiknak is figyelnünk kell, nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárkire ráugráljon a kutyánk, még akkor sem, ha biztosan tudjuk, hogy a kutyánk nem harap, és a kutya társaságát a gyermek kereste. Ha egy ilyen helyzetben nem tudjuk elhívni az ebet, annak komoly következményei lehetnek, hiszen a gyermek ijedtsége és a szülő mérge eltörpül amellett, amik eszünkbe sem jutnak; hogy a kisgyerek (de akár a felnőtt is) esetleg allergiás a kutyaszőrre… A tüzelő szukáktól történő elhívásnak szintén komoly következményei lehetnek, ugye senki nem szeretné, ha 2 hónap múlva azzal keres meg minket a szomszéd, hogy szálljunk be a kölykök születésének költségeibe?! A behívás tehát az egyik legalapvetőbb és legfontosabb parancs, amit a kutyának tudnia kell! A „gyere ide” parancsszó megtanításával sok konfliktus és vita kerülhető el!

Marad!

A marad! parancsszó szintén az egyik legfontosabb tanítani való a kutyának. Amikor pl. a sétára készülünk, a kutya ilyenkor örömében felugrál az emberre. Ez egy rossz szokás, még ha örül is a kutya (és mi is neki), nem engedhetjük meg minden helyzetben, hogy ránk ugráljon, és esetleg összepiszkolja, vagy még rosszabb esetben kiszakítsa a ruhánkat, ezért ha míg felvesszük a cipőnket, és a sétára készülődünk, le lehet egy kicsit arrébb ültetni a kutyát és azt mondani neki, hogy maradjon ott. Ilyenkor nincs láb alatt, ennek köszönhetően véletlen mi sem lépünk a lábára és ő sem ugrál ránk, vagyis hagy minket öltözködni. A marad! parancs másik előnye, ha pl. leejtünk egy üveg poharat, a kutya egészen biztos kíváncsi lesz, mi az, de ha ilyenkor a helyére küldjük és rászólunk, hogy maradjon ott, nyugodtan fel tudjuk söpörni a szilánkokat anélkül, hogy a kutya belesétálna. További előny, ha a kutya elszabadul az utcán, esetleg az út szélén, ha rákiabálunk, hogy maradj!, remélhetőleg nem megy le az úttestre..

Ül!

Gyakorlatilag a maradj „előjátéka” ez a parancs. Ha a kutya leül, tudatosul benne, hogy várnia kell. Ezért van az, hogy étkezésnél is ülve várja, hogy leessen valami az asztalról, vagy velünk szemben, hogy kapjon egy darabot abból, amit eszünk. Az ül majdnem olyan, mint a vár; ha pl. egy kutya túlizgatja magát egy jutalomfalat gyanús zacskócsörgés hallatán, az ül szóval fékezni lehet az izgatottságát. Ha leül, akkor azt mondja: „rendben van, várok gazdám, csak add ide azt a falatkát!” Beiglinek az ül! parancs talán az életét mentette meg egy alkalommal, amikor az egyik zárt kutyafuttatóból kijövet váratlanul elszaladt. Ha akkor nem tudja, mi az az ül, biztosan elüti őt egy autó a nagyforgalmú autóúton. Ehelyett szerencsére okosan leült a járda szélén. Még ma is emlékszünk az érzésre, ahogyan megállt a szívünk egy pillanatra…

Fekszik!

A fekszik „az ül továbbfejlesztett változata”, az ül! második fokozata. Mintha kétszer ültetnéd le a kutyád, a kutya lefekszik, és tudja, hogy ugyanúgy várnia kell, mint az ültetéskor, ám ebben az esetben egy kicsit hosszabb időre. Ha pl. a kutya karmait vágjuk le, vagy fésüljük a szőrét, ilyenkor nagyon hasznos, ha a kutya nyugton tud maradni. Ilyenkor jó a fekszik! parancs használata, amelynek segítségével olyan testrészeit is el tudjuk érni, amit máskor nem. A kutya mindig is éber, főleg, ha piszkálják. Ha azonban a kutyában teljes a bizalom a gazdi felé, a fésülés közben teljesen elterül az oldalára fekve, akár még el is alszik ilyenkor…

Pacsi!

A pacsit sokan haszontalan bohóckodásnak tartják, pedig ennek is nagy hasznát veheti az ember, főleg esős, vagy téli időben. A kutya képes megtanulni, hogy a séta után egyenesen a fürdőszobába menjen, ahol a gazdi megtörli a tappancsait – így lucskos időben nem lesz az egész lakás csupa sár. A fürdőszobában aztán leül a kutya és a pacsi (nálunk: adj egy ötöst!) parancsszóra odaadja a mancsát, tudván, hogy mi következik. A piszkot eltávolítjuk, aminek vélhetően a kutya is örül pl. télen, a sós utakat járva. A pacsi megtanulásával jó benyomást tehet a kutya a vendégeinkre, ha pl. egy gyerek érkezik hozzánk vendégségbe, aki fél a kutyáktól, egészen másképp látja majd az ebet, ha a mancsát kérésre az apró tenyerébe helyezi. A pacsi tehát egyfajta kézfogás is, a barátkozás, a kölcsönös bizalom megszerzésének első lépése…

Egyéb?

Várjuk itt, lentebb, a kép alatti, a hozzászólásban, hogy ti mire tanítottátok meg a kutyátokat, a felsoroltakon kívül melyik parancsot találjátok hasznosnak és miért?