Az eget és a földet híd köti össze. A neve szivárvány.
Túloldalán hatalmas, messzi világ rejtőzik, dús, zöld fűvel borított rétekkel, hegyekkel és völgyekkel.
Amikor egy szeretett kisállat elpusztul, erre a szépséges vidékre kerül, ahol mindig van elég enni- és innivaló, az idő pedig langyos tavaszi napokra hasonlít. Az öreg és törékeny állatok itt megfiatalodnak, és egymással játszanak, elégedetten és békességben. Mindössze egyetlen dolog hiányzik. Nem lehet velük az a bizonyos személy, aki annyira szerette őket a földön. Úgyhogy csak szaladgálnak és játszadoznak, míg egyikük egy szép napon abbahagyja a játékot, és felnéz.
Az orra hirtelen megremeg…
A füleit felcsapja…
Szemeit kimereszti…
És akkor meglát minket, és hirtelen rohanni kezd, el a többiektől.
A karunkba kapjuk és szorosan átöleljük.
Arcunkra újabb és újabb és újabb nedves puszikat kapunk, és végre újból hű kedvencünk szemébe nézhetünk. Azután együtt átmegyünk a szivárvány alatt, hogy soha többé ne váljunk el egymástól.
Ismeretlen szerző
[quickstyle_background style=’url(„http://www.beagle-club.hu/bg/wp-content/uploads/2011/10/csillagoseg.jpg”)’]
[quickstyle_background div=’content’ style=’url(„http://www.beagle-club.hu/bg/wp-content/uploads/2011/10/csillagoseg.jpg”) #000000′]