Másfél éve vagyok két beagle gazdája. Legnagyobb álmom az volt, hogy Luca és Filip szabadon szaladgálhassanak egy nagy területen, de nem bíztam benne, hogy ez valaha megvalósul. Azután egy novemberi napon a szomszéd futiban megláttam egy beagle-t…
Ő volt Hakapeszi Lucky, aki ugyanúgy a szegedi Beagle Fajtamentéstől jött, mint az én két kutyám. Az első örömködés után Lucky gazdája, Gyuri, megkérdezte, lenne-e kedvünk kimenni velük a Hajógyári-szigetre bandázni. Igent mondtam, és innen elkezdődött egy mesés történet az első ideges elengedéstől a falka fejlődésének büszke tanulmányozásáig. Gyuri már korábban is próbálkozott falkaépítéssel, de úgy látszik, most érkezett el a megfelelő idő erre. A közösségi médiában lelkes társakra leltünk, a mi kutyáinkon kívül Charlie, Lily, Orio, Csoki, Rézi, Lulu, Csibész, Olaf, Zsoké, Góliát, Gyuri, Süti, Maxi hétvégente szorgosan róják a kijelölt útvonalat, szokják egymást és a helyzetet, és egyre jobban összetartanak. A létszám változó, de a kötődés már megfigyelhető. Vannak nagy haverok, külön utakon járók, renitensek, gazellák, védelmezők, profin csaholók és csendesek, de a csapatszellem közös bennük. Ha egyikük elkóborol, a másik visszahozza, ha egynek szólunk, mára már több kutya is odajön, csodálatos látnunk, ahogy figyelik egymást, ahogy üldözésnél elosztják a szerepeket.
Közben mi, gazdik is összeverődtünk, és első közös programunkként március 2-án ellátogatunk Szegedre, segítünk Katinak és Robinak a kutyák körül, adományokat viszünk, kutyeszeink pedig kis változatosságot visznek az ottani, közel nyolcvan fős bandába. Akinek kedve van, tartson velünk (Facebook esemény), aki pedig támogatni szeretné a mentett beagleket: plüssállatokra nagy szükségük lenne a szegedi lakóknak, és a papírtörlő is nagy mennyiségben fogy.