Beagle a vadászatban

Falkavadászat Magyarországon

Történelmi áttekintés

Minden beagle tulajdonos tudja, hogy a beagle fajtával eredetileg falkában vadásztak főként nyúlra, olykor rókára is Angliában. Azt már kevesen tudják, hogy a falkavadászatnak Magyarországon is nagy hagyománya van – igaz, a magyarországi falkák főként nagyobb termetű kopókból, leggyakrabban nagy angol-francia kopókból álltak, de néhány beagle-falkáról is tesznek említést. Hazánkban 1820-tól beszélhetünk klasszikus falka-vadászatról, Széchenyi István ekkor honosította meg itthon is az igazi lovas falkavadászatot. 1820 előtt inkább a gyalogos forma volt népszerűbb, később a lovas változat is: számos udvari vadászatot tartottak a kopókkal (ekkor még őshonos magyar kopókat használtak), nemritkán 250-300 kopó is részt vett ezeken az eseményeken. A fejedelmek, nemesek és urak mind rendelkeztek saját kopófalkával. Az évek során a kopókat nagy erejű szelindekekkel kezdték keresztezni, és elindult egy olyan folyamat, amely hátrányosan érintette a magyar kopófalkákat: a kutyák eldurvultak, a sport nemessége véres hajszává degradálódott.

A vadászatok a szabályok megszegésével, a tilalmi időket figyelmen kívül hagyva folytak, és az erős, kitartó kutyák által okozott állandó zavarást mind az apróvad, mind a nagyvadállomány rosszul viselte, sokszor élőhelye megváltoztatására kényszerült. A helyzet annyira elfajult, hogy a kopóval való vadászatot 1720-ban betiltották. Ennek eredményeképpen az ősi magyar kopófajta szinte teljesen kihalt. A tiltást követő csend mintegy 100 évig tartott. Az Angliából 1820-ban hazatérő Széchenyi Istvánt viszont külföldi tartózkodása alatt annyira megérintette a falkavadászat varázsa, hogy visszatérése után a kopózás ügyét is felkarolta, és azonnal szervezni kezdte a hazai falkavadászatokat. 1821-ben már ki is adták első irományát ezzel kapcsolatban, 1824-benpedig megalakult a falkavadász-társaság. Széchenyi először erdélyi kopókkal kísérletezett, de ez a fajta nem vált be az általa meghonosított falkavadászati formához, így végül Angliából importált kopókat. A falkasport pár éven belül olyannyira elterjedt, hogy szinte minden magyarországi birtokon megtalálhatóak voltak a kopók.

A földbirtokosok általában több nagyszámú falkát is tartottak (nem ritkán akár 120-140 kopójuk is volt). Az 1851-1872 közötti időszakban annyira fellendült a magyarországi falkavadászat, hogy hazánkat „Európa falkavadász fellegvárának” kiáltották ki (többek között Erzsébet királyné is gyakran vadászott Gödöllőn). Az első világháborút követően sajnos vége szakadt a szabad vadászatoknak. A legtöbb kopófalka elpusztult, a pezsgő falkavadász-élet a háború martaléka lett. 1920 után történtek ugyan próbálkozások a hagyomány felélesztésére, de a kisebb kopóállomány, a földterületek csökkenése, az épülő egyre több út és vasút mind olyan tényező volt, amely ahhoz vezetett, hogy Magyarországon is megjelenjen a vonszalékos vadászat (róka helyett műszimat után folyik a hajsza, a vadászat jobban szervezhető).

A második világháború és az azt követő rendszer (amely a kopózást elítélendő, burzsoá szórakozásnak kiáltotta ki) viszont akkora csapást mért a falkázásra, a falkákra és magára a falkavadász-életre, hogy egyetlen próbálkozás (alagi Kincsem falka, mellyel 4 éven keresztül vonszalékos vadászatokat szerveztek külföldi diplomaták részére) kivételével a falkavadászat teljesen megszűnt hazánkban.

Köszönet a képekért: www.hunting-directory.co.uk

A Falkavadászat tilalmának okai Magyarországon

A mai magyar vadászati jogrendszer nem teszi lehetővé a kopós falkavadászatok rendezését (1996. LV. törvény). A tiltás okai:

  • a nagy létszámú hagyományos falkavadászathoz hatalmas egybefüggő területekre van szükség: olyan területre, amelyet nem tagol közút, vasútvonal, nem találhatók rajta emberi települések, létesítmények, valamint a terület egy kézben van, vagyis azonos a tulajdonos. Hazánkban kevés az olyan terület, amely eleget tesz az első feltételnek, ami pedig az azonos tulajdonost illeti, elég a nagyszámú vadgazdálkodási egységre gondolni, melyek területe nem teszi lehetővé a falkavadászatok rendezését. Mivel a falkavadászat során sem a vadat, sem a kopófalkát nem lehetséges a terület határain belül tartani, ha az keresztezni akarja azt, gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne így a vadászat, hiszen egészen más tulajdonú területen fejeződne be, mint ahol elkezdődött, és így vitás kérdések sorát indítaná el.
  • Hazánkban hiányoznak a falkavadászatra alkalmas olyan helyszínek is, ahol a vadászat nem károsítana semmilyen mezőgazdasági művelés alá vont területet. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora kár keletkezne például egy friss vetésben, amikor 15-20 lovas és kétszer annyi kutya keresztezi azt.
  • A kopós vadászathoz több szabadidő és jobb fizikum szükségeltetik, mint amennyi mai rohanó világunkban a vadászoknak rendelkezésére áll. A mai felfogást a „minél többet és minél gyorsabban szerezni” elv uralja, és ez sajnos a vadászatban is gyakran érvényesül. A kopós falkavadászatokat nem a nagy teríték és a gyors lefolyás jellemzi, és pár megszállott vadásztól eltekintve nem sokan vállalnák, hogy órákat gyalogolnak pár nyúlért vagy rókáért…
  • A mai viszonyok mellett egy falka fenntartása (takarmányozás, állatorvosi költségek, a gondozó bére stb.) nagyon költséges. A kopók viszont csak akkor alkothatnak falkát, ha együtt élnek, összeszokottan, rendszeresen vadásznak, együtt képzik ki őket. Nem lehetséges tehát úgy vadászni, hogy ki-ki megjelenik a saját kopójával, akik aztán falkába verődve együtt vadásznak – a falka csakis a fent említett feltételek teljesülése esetén képes együtt vadászni.

Összefoglalóan elmondható tehát, hogy Magyarországon a falkavadászatnak továbbra sem lesz létjogosultsága a hazai területi, tulajdonosi viszonyok között, és annak ellenére, hogy alig 100 éve még rendkívül népszerű vadászati forma volt, egészen biztos, hogy a 2. világháborúval ennek a szép és nemes sportnak végleg megszakadt a hagyománya.

A beagle alkalmazási lehetőségei a vadászatban

Mint a fentiekből kiderült, hazánkban nincs lehetőség arra, hogy a beagle-t eredeti feladatának megfelelően foglal-koztassuk a vadászatban, mégis van pár vadászati mód, ahol érvényesülhet. A beagle makacssága, önfejűsége a hobbi-kutyatartásban gyakran hátrány, a vadászati alkalmazás szempontjából azonban kifejezetten előnyös. A beagle ugyanis valóban makacs, de ez nem jelent mást, mint hogy kitartó, önfejű, önálló munkavégzésre alkalmas fajta saját elképzelésekkel. Szimata, mint a kopófajták mindegyikének, kiemelke-dően jó, munkakedve és állóképessége határtalan. Méretének köszönhetően az egyik leguniverzálisabb kopó, és külön ki kell emelni a hangját, amely ugyan kevésbé öblös, mint a basseté, de így is igen erős, és ami a legfontosabb, szívesen hallatja is azt. Ezeket a tulajdonságokat kell tehát figyelembe vennünk, ha azon gondolkozunk, hogy mire használhatnánk a beagle-t. A jó tulajdonságok mellett számolnunk kell a hiányzó képességekkel is – ilyen az apportkészség, amely a beagle-ek többségében csak igen gyengén van jelen, és az említett önfejűség sem mindig előnyös.

Beagle a vadászatban - Sniffyke (B00174)

Alkalmazási lehetőségek nagyvad (szarvas, vaddisznó) vadászatánál

Beagle és őzike (Sniffyke, B00174)

Erdős területeken a beagle kiválóan alkalmaz-ható nagyvad után-keresésére (a meglőtt vad nem pusztul el azonnal, csak megsebe-sül, de a szag-, illetve vérnyomot követve a jó kutya megkeresi azt a helyet, ameddig sebesülten eljutott, és ahol végül elpusztult). Hazánkban erre a feladatra a véreb terjedt el leginkább, de mellette a beagle alkalmazása is elképzelhető lenne (Ausztriában, Németor-szágban sokkal több kopó vesz részt az után-keresésben, mint nálunk). Mivel a vérebet nem szívesen engedik friss, 1-2 órás nyomra (hozzászokik a frissebb szagokhoz, és rosszabbul fogja követni a régebbi szagnyomokat), viszont sok esetben sürgős után-keresésre lenne szükség, ilyen esetekben kiváló szolgálatot tehet a beagle. Mindezt az is bizonyítja, hogy a munkavizsgákon sem okoz legtöbbször gondot a fajtának a 12 órás csapa kidolgozása.

Vadászat beaglevel (Sniffyke, B00174)

Alföldi területeken kihasználatlan lehetőséget rejt a beagle alkalmazást illetően a nyári őzbakvadászat. Nem ritka, hogy a sebzett őz elrejtőzik, eltűnik a nagy kiterjedésű, 150-200 hektáros gabonatáblában, és nehézségekbe ütközik a felkutatása. Ebben az esetben is kiváló szolgálatot tehet a beagle: A friss nyomon elindulva, majd az őzbakra akadva hangos ugatással jelezve biztosan mutatja a vadásznak a sebzett vad tartózkodási helyét. Kizárólag ilyen célból beagle-t tartani persze luxus lehet, hiszen az év többi részében más feladatokra nem nagyon alkalmazható, ellentétben a vizslával, amely alföldi területen egész évben, minden vadfajra használható, de hobbiból, érdekességként, a vadászat színesítésére el lehet képzelni jelenlétét.

b.) Alkalmazási lehetőségek apróvad (nyúl, fácán) vadászatánál

Beagle fácánnal (Sniffyke, B00174)

A beagle hagyományosan apróvad vadászatára kitenyészett kopófajta, mégis ez az a terület, ahol kevésbé érvényesülhet, mivel az apróvad elejtésének mai körülményei szükségessé teszik a kiváló apport-készségű vadászkutya jelenlétét. A beagle, mivel teljesen más módszerrel, vagyis falkában vadászott az apróvadra, gyenge apportkészségéből eredően nem (vagy csak nagyon nehezen, alaptermészetével ellenkezően) képezhető ki apportírozásra. Ennek ellenére el lehet képzelni jelenlétét társas apróvad-vadászaton, egyrészt mivel kiválóan alkalmazható kajtatásra, sőt, termetének köszönhetően könnyebben és szívesebben mozog a sűrű bozótban, mint a vizslák. A másik „testhezálló feladat” a sebzett nyúl megfogása, és ezzel mindenki egyetért, aki már látott beagle-t kergetőzni: ösztönösen iktat be futásába a nyúlra jellemző hirtelen irányváltásokat. A dolog szépséghibája annyi, hogy az elfogott nyulat biztosan nem apportírozná, ezt megtenné helyette a vizsla, de ha már a vizsla úgyis ott van, akkor minek a beagle? A másik gond a már említett makacsságból és önfejűségből következik: a beagle-t a vizslánál sokkal nehezebb lenevelni arról, hogy minden felugró vadat kikergessen a világból. Abból kiindulva, hogy a falkákat mindig egyetlen vadfajra képezték ki, és el tudták érni, hogy pl. a rókavadász falka ne menjen a nyúl után, ez a feladat nem lehetetlen, éppen csak meggondolandó, hogy megéri-e a sokkal nagyobb energia- és időráfordítás, főleg úgy, hogy ha sikerül is, az apportírozáshoz úgyis igénybe kell vennünk vizslát is…

Összefoglalva tehát leginkább a nagyvad után-keresésében van perspektíva a beagle számára, mivel itt kamatoztathatja kiváló szimatát, állóképességét, kitartását, és itt nincs szüksége olyan képességekre, amelyek eredendően hiányoznak belőle.

Köszönjük a képeket és a segítséget sniffykének!

Oszd meg! Köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .