Beagle a vadászatban

Beaglek Angliában
Beaglek Angliában

Falkavadászat Magyarországon

Történelmi áttekintés

Minden beagle tulajdonos tudja, hogy a beagle fajtával eredetileg falkában vadásztak főként nyúlra, olykor rókára is Angliában. Azt már kevesen tudják, hogy a falkavadászatnak Magyarországon is nagy hagyománya van – igaz, a magyarországi falkák főként nagyobb termetű kopókból, leggyakrabban nagy angol-francia kopókból álltak, de néhány beagle-falkáról is tesznek említést. Hazánkban 1820-tól beszélhetünk klasszikus falka-vadászatról, Széchenyi István ekkor honosította meg itthon is az igazi lovas falkavadászatot. 1820 előtt inkább a gyalogos forma volt népszerűbb, később a lovas változat is: számos udvari vadászatot tartottak a kopókkal (ekkor még őshonos magyar kopókat használtak), nemritkán 250-300 kopó is részt vett ezeken az eseményeken. A fejedelmek, nemesek és urak mind rendelkeztek saját kopófalkával. Az évek során a kopókat nagy erejű szelindekekkel kezdték keresztezni, és elindult egy olyan folyamat, amely hátrányosan érintette a magyar kopófalkákat: a kutyák eldurvultak, a sport nemessége véres hajszává degradálódott. A vadászatok a szabályok megszegésével, a tilalmi időket figyelmen kívül hagyva folytak, és az erős, kitartó kutyák által okozott állandó zavarást mind az apróvad, mind a nagyvadállomány rosszul viselte, sokszor élőhelye megváltoztatására kényszerült. A helyzet annyira elfajult, hogy a kopóval való vadászatot 1720-ban betiltották. Ennek eredményeképpen az ősi magyar kopófajta szinte teljesen kihalt. A tiltást követő csend mintegy 100 évig tartott. Az Angliából 1820-ban hazatérő Széchenyi Istvánt viszont külföldi tartózkodása alatt annyira megérintette a falkavadászat varázsa, hogy visszatérése után a kopózás ügyét is felkarolta, és azonnal szervezni kezdte a hazai falkavadászatokat. 1821-ben már ki is adták első irományát ezzel kapcsolatban, 1824-benpedig megalakult a falkavadász-társaság. Széchenyi először erdélyi kopókkal kísérletezett, de ez a fajta nem vált be az általa meghonosított falkavadászati formához, így végül Angliából importált kopókat. A falkasport pár éven belül olyannyira elterjedt, hogy szinte minden magyarországi birtokon megtalálhatóak voltak a kopók. A földbirtokosok általában több nagyszámú falkát is tartottak (nem ritkán akár 120-140 kopójuk is volt). Az 1851-1872 közötti időszakban annyira fellendült a magyarországi falkavadászat, hogy hazánkat “Európa falkavadász fellegvárának” kiáltották ki (többek között Erzsébet királyné is gyakran vadászott Gödöllőn). Az első világháborút követően sajnos vége szakadt a szabad vadászatoknak. A legtöbb kopófalka elpusztult, a pezsgő falkavadász-élet a háború martaléka lett. 1920 után történtek ugyan próbálkozások a hagyomány felélesztésére, de a kisebb kopóállomány, a földterületek csökkenése, az épülő egyre több út és vasút mind olyan tényező volt, amely ahhoz vezetett, hogy Magyarországon is megjelenjen a vonszalékos vadászat (róka helyett műszimat után folyik a hajsza, a vadászat jobban szervezhető).

A második világháború és az azt követő rendszer (amely a kopózást elítélendő, burzsoá szórakozásnak kiáltotta ki) viszont akkora csapást mért a falkázásra, a falkákra és magára a falkavadász-életre, hogy egyetlen próbálkozás (alagi Kincsem falka, mellyel 4 éven keresztül vonszalékos vadászatokat szerveztek külföldi diplomaták részére) kivételével a falkavadászat teljesen megszűnt hazánkban.

Beaglek Angliában

Köszönet a képekért: www.hunting-directory.co.uk

A Falkavadászat tilalmának okai Magyarországon

A mai magyar vadászati jogrendszer nem teszi lehetővé a kopós falkavadászatok rendezését (1996. LV. törvény). A tiltás okai:

  • a nagy létszámú hagyományos falkavadászathoz hatalmas egybefüggő területekre van szükség: olyan területre, amelyet nem tagol közút, vasútvonal, nem találhatók rajta emberi települések, létesítmények, valamint a terület egy kézben van, vagyis azonos a tulajdonos. Hazánkban kevés az olyan terület, amely eleget tesz az első feltételnek, ami pedig az azonos tulajdonost illeti, elég a nagyszámú vadgazdálkodási egységre gondolni, melyek területe nem teszi lehetővé a falkavadászatok rendezését. Mivel a falkavadászat során sem a vadat, sem a kopófalkát nem lehetséges a terület határain belül tartani, ha az keresztezni akarja azt, gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne így a vadászat, hiszen egészen más tulajdonú területen fejeződne be, mint ahol elkezdődött, és így vitás kérdések sorát indítaná el.
  • Hazánkban hiányoznak a falkavadászatra alkalmas olyan helyszínek is, ahol a vadászat nem károsítana semmilyen mezőgazdasági művelés alá vont területet. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora kár keletkezne például egy friss vetésben, amikor 15-20 lovas és kétszer annyi kutya keresztezi azt.
  • A kopós vadászathoz több szabadidő és jobb fizikum szükségeltetik, mint amennyi mai rohanó világunkban a vadászoknak rendelkezésére áll. A mai felfogást a „minél többet és minél gyorsabban szerezni” elv uralja, és ez sajnos a vadászatban is gyakran érvényesül. A kopós falkavadászatokat nem a nagy teríték és a gyors lefolyás jellemzi, és pár megszállott vadásztól eltekintve nem sokan vállalnák, hogy órákat gyalogolnak pár nyúlért vagy rókáért…
  • A mai viszonyok mellett egy falka fenntartása (takarmányozás, állatorvosi költségek, a gondozó bére stb.) nagyon költséges. A kopók viszont csak akkor alkothatnak falkát, ha együtt élnek, összeszokottan, rendszeresen vadásznak, együtt képzik ki őket. Nem lehetséges tehát úgy vadászni, hogy ki-ki megjelenik a saját kopójával, akik aztán falkába verődve együtt vadásznak – a falka csakis a fent említett feltételek teljesülése esetén képes együtt vadászni.

Összefoglalóan elmondható tehát, hogy Magyarországon a falkavadászatnak továbbra sem lesz létjogosultsága a hazai területi, tulajdonosi viszonyok között, és annak ellenére, hogy alig 100 éve még rendkívül népszerű vadászati forma volt, egészen biztos, hogy a 2. világháborúval ennek a szép és nemes sportnak végleg megszakadt a hagyománya.

A beagle alkalmazási lehetőségei a vadászatban

Mint a fentiekből kiderült, hazánkban nincs lehetőség arra, hogy a beagle-t eredeti feladatának megfelelően foglal-koztassuk a vadászatban, mégis van pár vadászati mód, ahol érvényesülhet. A beagle makacssága, önfejűsége a hobbi-kutyatartásban gyakran hátrány, a vadászati alkalmazás szempontjából azonban kifejezetten előnyös. A beagle ugyanis valóban makacs, de ez nem jelent mást, mint hogy kitartó, önfejű, önálló munkavégzésre alkalmas fajta saját elképzelésekkel. Szimata, mint a kopófajták mindegyikének, kiemelke-dően jó, munkakedve és állóképessége határtalan. Méretének köszönhetően az egyik leguniverzálisabb kopó, és külön ki kell emelni a hangját, amely ugyan kevésbé öblös, mint a basseté, de így is igen erős, és ami a legfontosabb, szívesen hallatja is azt. Ezeket a tulajdonságokat kell tehát figyelembe vennünk, ha azon gondolkozunk, hogy mire használhatnánk a beagle-t. A jó tulajdonságok mellett számolnunk kell a hiányzó képességekkel is – ilyen az apportkészség, amely a beagle-ek többségében csak igen gyengén van jelen, és az említett önfejűség sem mindig előnyös.

Beagle a vadászatban - Sniffyke (B00174)

a.) Alkalmazási lehetőségek nagyvad (szarvas, vaddisznó) vadászatánál

Beagle és őzike (Sniffyke, B00174)Erdős területeken a beagle kiválóan alkalmaz-ható nagyvad után-keresésére (a meglőtt vad nem pusztul el azonnal, csak megsebe-sül, de a szag-, illetve vérnyomot követve a jó kutya megkeresi azt a helyet, ameddig sebesülten eljutott, és ahol végül elpusztult). Hazánkban erre a feladatra a véreb terjedt el leginkább, de mellette a beagle alkalmazása is elképzelhető lenne (Ausztriában, Németor-szágban sokkal több kopó vesz részt az után-keresésben, mint nálunk). Mivel a vérebet nem szívesen engedik friss, 1-2 órás nyomra (hozzászokik a frissebb szagokhoz, és rosszabbul fogja követni a régebbi szagnyomokat), viszont sok esetben sürgős után-keresésre lenne szükség, ilyen esetekben kiváló szolgálatot tehet a beagle. Mindezt az is bizonyítja, hogy a munkavizsgákon sem okoz legtöbbször gondot a fajtának a 12 órás csapa kidolgozása.

Vadászat beaglevel (Sniffyke, B00174)Alföldi területeken kihasználatlan lehetőséget rejt a beagle alkalmazást illetően a nyári őzbakvadászat. Nem ritka, hogy a sebzett őz elrejtőzik, eltűnik a nagy kiterjedésű, 150-200 hektáros gabonatáblában, és nehézségekbe ütközik a felkutatása. Ebben az esetben is kiváló szolgálatot tehet a beagle: A friss nyomon elindulva, majd az őzbakra akadva hangos ugatással jelezve biztosan mutatja a vadásznak a sebzett vad tartózkodási helyét. Kizárólag ilyen célból beagle-t tartani persze luxus lehet, hiszen az év többi részében más feladatokra nem nagyon alkalmazható, ellentétben a vizslával, amely alföldi területen egész évben, minden vadfajra használható, de hobbiból, érdekességként, a vadászat színesítésére el lehet képzelni jelenlétét.

b.) Alkalmazási lehetőségek apróvad (nyúl, fácán) vadászatánál

Beagle fácánnal (Sniffyke, B00174)A beagle hagyományosan apróvad vadászatára kitenyészett kopófajta, mégis ez az a terület, ahol kevésbé érvényesülhet, mivel az apróvad elejtésének mai körülményei szükségessé teszik a kiváló apport-készségű vadászkutya jelenlétét. A beagle, mivel teljesen más módszerrel, vagyis falkában vadászott az apróvadra, gyenge apportkészségéből eredően nem (vagy csak nagyon nehezen, alaptermészetével ellenkezően) képezhető ki apportírozásra. Ennek ellenére el lehet képzelni jelenlétét társas apróvad-vadászaton, egyrészt mivel kiválóan alkalmazható kajtatásra, sőt, termetének köszönhetően könnyebben és szívesebben mozog a sűrű bozótban, mint a vizslák. A másik „testhezálló feladat” a sebzett nyúl megfogása, és ezzel mindenki egyetért, aki már látott beagle-t kergetőzni: ösztönösen iktat be futásába a nyúlra jellemző hirtelen irányváltásokat. A dolog szépséghibája annyi, hogy az elfogott nyulat biztosan nem apportírozná, ezt megtenné helyette a vizsla, de ha már a vizsla úgyis ott van, akkor minek a beagle? A másik gond a már említett makacsságból és önfejűségből következik: a beagle-t a vizslánál sokkal nehezebb lenevelni arról, hogy minden felugró vadat kikergessen a világból. Abból kiindulva, hogy a falkákat mindig egyetlen vadfajra képezték ki, és el tudták érni, hogy pl. a rókavadász falka ne menjen a nyúl után, ez a feladat nem lehetetlen, éppen csak meggondolandó, hogy megéri-e a sokkal nagyobb energia- és időráfordítás, főleg úgy, hogy ha sikerül is, az apportírozáshoz úgyis igénybe kell vennünk vizslát is…

Összefoglalva tehát leginkább a nagyvad után-keresésében van perspektíva a beagle számára, mivel itt kamatoztathatja kiváló szimatát, állóképességét, kitartását, és itt nincs szüksége olyan képességekre, amelyek eredendően hiányoznak belőle.

Köszönjük a képeket és a segítséget sniffykének!

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Az 'Elfogadva' gomb segítségével elfogadod az általunk használt sütik (cookies) használatát. További információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close