Lehet hosszú lesz, de hátha segít az esetleírás más epilepsziás kedvenceken.
George 2001-ben született és 5 éves korában jelentkeztek az első kisebb rohamok, más, de nem feltűnő előzményekkel (petit mal). Megfigyeltük, hogy legtöbbször hidegfront környékén jöttek a tudatvesztéses, rángó görcsös rohamok, majd gyors kitisztulás. Évente max. 4 alkalommal. Kezdetben Sevenaletta tabletta kis adagban, majd növelve. Ugyan ritkultak a rohamok (évente, 1,5 évente 1 grand mal), de egyre intenzívebbé és egybefüggővé váltak, legtöbbször éjszaka jelentkezve. Közben senior korba lépett, és az utolsó hajnali grand mal alkalmával nem lehetett még a rektális Diazepam görcsoldóval sem kihozni a rohamból (status epilepticus), egymás után, számolni sem lehetett…eszméletvesztés, tudata nem tisztult ki. A klinikán Seduxen injekciót kapott, megkezdődött a harc az életéért. Este hazakerült, de 1-2 órás szenvedés, injekciózás után rohanás a klinikára, ismét bealtatták…teltek az órák…Reggel látogatás… még mindig rohamok altatásban is :-( Bent tartották, mondták, hogy 3 napon át ezt lehet csinálni és még kihozható a rohamból. (Közben telefon az ország neves állatorvosainak, de mondták, bízzak az orvosomban, jó kezekben van, nincs csodaszere az epilepszia központnak – na, róluk tudnék írni – sem.) Több mint 50 órás rohamsorozat után, egyre jobban reagált az ébresztésekre. Harmadnap hazavihettük, rettegtem a roham lehetőségétől…3 nap alatt láthatóan fizikálisan leépült, a száját szétharapdálta, a szeme bevérzett, kidülledt, mondanom sem kell, hogy ennyi idő alatt mi mindenben feküdt öntudatlanul, szinte szétmarta a bőrét az oldalán. …de legalább volt remény, már pár rohammentes óra is arra késztetett, hogy bízzak, hogy lesz az még jóval több óra is. Nem mondom, nagy gondot okozott az állandó ápolása, rehabilitálása, de megérte, 1 hét alatt nagyjából magához tért megerősödve ismét lábra tudott segítség nélkül állni, visszanyerte az egyensúlyát, stb. Lassú rehabilitáció következett. Ma már Sevenalt szed emelt dózisban (3/4 tabletta). 5 hónapja nem volt rohama, sétál, rohangál, ugat, nekem ez is óriási eredmény. Öreg, így nem tudni, hogy az erősödő makacssága ennek, vagy az átélteknek az eredménye. Sajnos a gyógyszerek miatt sokat iszik, nagyon kajás és nem teljesen szobatiszta, de igyekszik jelezni, ha menni kell. :-) Van egy 7 éves fia, Charles, rajta nem jelentkeztek a tünetek, folyamatosan segítette az Öreget a gyógyulásban. Imádják egymást, és állatbolondként mi is imádjuk őket! :-)
Nagyon köszönjük George az értékes és bíztató hozzászólást! Tünetmentességed ellenére jobbulást, jó egészséget és még sok szép, boldog évet kívánunk neked! Szívesen vennénk, ha időközönként beszámolnál nekünk, hogy vagy, és mi újság! :)
Epilepszia beagle kutyáknál 11 év, 2 hónap óta 
Lehet hosszú lesz, de hátha segít az esetleírás más epilepsziás kedvenceken.
George 2001-ben született és 5 éves korában jelentkeztek az első kisebb rohamok, más, de nem feltűnő előzményekkel (petit mal). Megfigyeltük, hogy legtöbbször hidegfront környékén jöttek a tudatvesztéses, rángó görcsös rohamok, majd gyors kitisztulás. Évente max. 4 alkalommal. Kezdetben Sevenaletta tabletta kis adagban, majd növelve. Ugyan ritkultak a rohamok (évente, 1,5 évente 1 grand mal), de egyre intenzívebbé és egybefüggővé váltak, legtöbbször éjszaka jelentkezve. Közben senior korba lépett, és az utolsó hajnali grand mal alkalmával nem lehetett még a rektális Diazepam görcsoldóval sem kihozni a rohamból (status epilepticus), egymás után, számolni sem lehetett…eszméletvesztés, tudata nem tisztult ki. A klinikán Seduxen injekciót kapott, megkezdődött a harc az életéért. Este hazakerült, de 1-2 órás szenvedés, injekciózás után rohanás a klinikára, ismét bealtatták…teltek az órák…Reggel látogatás… még mindig rohamok altatásban is :-( Bent tartották, mondták, hogy 3 napon át ezt lehet csinálni és még kihozható a rohamból. (Közben telefon az ország neves állatorvosainak, de mondták, bízzak az orvosomban, jó kezekben van, nincs csodaszere az epilepszia központnak – na, róluk tudnék írni – sem.) Több mint 50 órás rohamsorozat után, egyre jobban reagált az ébresztésekre. Harmadnap hazavihettük, rettegtem a roham lehetőségétől…3 nap alatt láthatóan fizikálisan leépült, a száját szétharapdálta, a szeme bevérzett, kidülledt, mondanom sem kell, hogy ennyi idő alatt mi mindenben feküdt öntudatlanul, szinte szétmarta a bőrét az oldalán. …de legalább volt remény, már pár rohammentes óra is arra késztetett, hogy bízzak, hogy lesz az még jóval több óra is. Nem mondom, nagy gondot okozott az állandó ápolása, rehabilitálása, de megérte, 1 hét alatt nagyjából magához tért megerősödve ismét lábra tudott segítség nélkül állni, visszanyerte az egyensúlyát, stb. Lassú rehabilitáció következett. Ma már Sevenalt szed emelt dózisban (3/4 tabletta). 5 hónapja nem volt rohama, sétál, rohangál, ugat, nekem ez is óriási eredmény. Öreg, így nem tudni, hogy az erősödő makacssága ennek, vagy az átélteknek az eredménye. Sajnos a gyógyszerek miatt sokat iszik, nagyon kajás és nem teljesen szobatiszta, de igyekszik jelezni, ha menni kell. :-) Van egy 7 éves fia, Charles, rajta nem jelentkeztek a tünetek, folyamatosan segítette az Öreget a gyógyulásban. Imádják egymást, és állatbolondként mi is imádjuk őket! :-)
Nagyon köszönjük George az értékes és bíztató hozzászólást! Tünetmentességed ellenére jobbulást, jó egészséget és még sok szép, boldog évet kívánunk neked! Szívesen vennénk, ha időközönként beszámolnál nekünk, hogy vagy, és mi újság! :)