Tevékenység

Tegnap, 2015.03.05-én 12 óra 10 perckor senior George pici szíve megállt, hogy odafenn doboghasson tovább… Április 28-án lett volna 14 éves…ebből több mint 13,5 évet együtt töltöttünk… Korábban már írtam az epilepsziájáról, mellyel 5 éves kora óta hősiesen együtt élt. Hiába a gyógyszerek (Sevenaletta, Sevenal) a sok májvédő mellett is okoznak károsodást, amellett, hogy a nagy rohamok egy kivételével elkerülték, és voltak tünetmentes évek. Aztán jött ez az alattomos szövődmény…és elterjedt, év végére lelassult, meggyengültek, sokszor szétcsúsztak a lábai, de mindig összeszedte magát… és hát a finom falatok rendkívül motiválóak tudtak lenni… babát vártunk… kevesebb idő jutott rá, januárban még gyengébb lett a lába… látszódott, most már komolyabb a probléma… január 20-án megszületett kislányunk, George még pózolhatott vele. Februárra már látszódott, közeleg az idő… Egy UH vizsgálat megerősítette, amit már rég sejtettünk, pici teste át van szőve a daganatokkal… mondták, hetek, hónapok is lehetnek még hátra… Bíztunk, hogy fájdalom nélkül minél tovább velünk lesz… csak 2 hét adatott… aztán március 4-én vmi megváltozott a reggeli séta és gyógyszerrel tömött virslievés után… Napközben felpuffadt…. ilyen máskor is volt, de most nem mert felkelni… nem ivott, nem evett, nem kellett a virsli sem… tudtuk…most fájdalmai vannak… Férjem elvitte újabb vizsgálatra, hátha csak levegő a belekben… fájt a megállapítás: folyadék… 51% hogy vér…mondta a doktor… Férjem sírva hozta haza, már nem kapott semmit. Este felkelt, még utoljára körbejárta a lakást, ivott, elvégezte a dolgát, lefeküdt….és nézett az őzike szemeivel… Életem legnehezebb döntését kellett másnap meghoznom, reggel már nem indult sétálni, nem kérte a reggeli gyógyszer adagját virslibe csomagolva, csak feküdt… jelezte, hogy el kell mennie…el akar menni… elengedtük, elindultunk arra a borzasztó utolsó útra a klinikára… gyorsan történt…mély álomba szenderült…és most már nincsen fájdalom, minden nap rohammentes és még a kerítés is virsliből van… Örökké hiányozni fog… De majd egyszer újra együtt… és George örömmel csaholja beagle-módra, hogy „vuvuvu”…. (a képen hozzám bújva, mellette fia, Charles) Nyugodj békében tündérmackó! ;-) Fald a virslit, hisz odafenn nincs súlykorlát! :-)