Hogy lett a farkasból beagle?

Ha elképzelésünk sincs, hogyan lett a farkasból beagle, elsőként keressünk egy képet egy farkaskölyökről. Ugye így már sokkal közelebb gondoljuk a kettőt egymáshoz?! Ha mégsem győzött meg a kis farkas fényképe, az alábbiakban megpróbáltuk összeállítani, hogy is lett a farkasokból beagle.

Farkas fut a hóban

Farkasból kutya

Kezdjük az elején. Talán mindenki tudja, hogy a kutya a farkas háziasított alfaja. A farkas megszelídítése akkoriban annyit jelentett, hogy a lakomák utáni ételmaradékok illatára a farkasok közel merészkedtek az emberhez, majd vélhetően újabb étel reményében az ember mellé szegődtek. Az ember megtűrte a négylábúakat, sőt, később rájött, hogy együtt könnyebb a zsákmányszerzés, hiszen nagy hasznát veszi a a farkas kiváló szaglásának, az állat gyorsaságának a vadászatban, illetve új társaik a ház őrzőjeként is kiválóan alkalmazhatók. Az ember és a kutya közötti kapcsolat a kutyák tenyésztését eredményezte, amely mára több, mint négyszáz kutyafajtát eredményezett.

Hogy pontosan mikor vált a farkas háziállattá, pontosan nem lehet meghatározni, a legelső erre utaló nyomok az őskőkorszakra utalnak, ám ezt a tudósok a mai napig vitatják. Kb. 15 ezer évvel ezelőtt a farkas több fajtájának is csökkenni kezdett az ember iránti agressziója, de az ember írtani kezdte a farkast telephelyén. Ezzel a farkasok szaporodása megváltozott, a különböző fajták különböző helyekre korlátozódtak. Ezek után egyenes út vezetett a kutyák tenyésztéséhez, és annak „manipulálásához”.

A kutyák tenyésztésének kezdete

A kutyák tudatos, fajta szerinti tenyésztését hivatalosan a XIX. század végén kezdték meg, 1873-ban Nagy-Britanniában alakult meg az első ebtenyésztő egyesület. A kutyáknak három fő csoportja van: a vadászkutyák, munkakutyák (őrkutyák) és az ölebek. Minden kutyát, köztük a vadászkutyákat  is úgy tenyésztették, hogy a fajta adottságait kombinálták a rájuk váró feladattal. Ilyen pl. a kopó, amely a legősibb vadászkutyának számít. A kopó szerepe a vadászatban a vad felderítése, majd a vadászok felé terelése. A velük történő vadászatnak több formája is elterjedt az évszázadok során, a ló háziasításával egy időben terjedt el a falkavadászat, ahol a falka a lovas vadászok elé űzi a vadat. A kopókkal szarvasra, nyúlra és rókára vadásztak, és itt jön képbe a beagle kutya!

A nyúlra kis termetű kutyákat alkalmaztak, többek között a beaglet. Ma a legtöbb országban betiltották a klasszikus falkavadászatot, a beagle-t ma a vaddisznók hajtására és a sebzett nagyvad keresésére használják.

A beagle kialakulása

Xenophon, a kb. 433. századi születésű, ókori görög történész, filozófus „Hunting or Cynegeticus” c. írásában említést tesz egy kutyára, amely gyalog követte a vadnyúl szagát. A kis vadászkutyák Canute király vadásztörvényeiben is szerepelnek, amely megerősíti azt az elméletet, miszerint Angliában 1016 előtt beagle-típusú kutyákat használtak a vadászatban. A konkrét, beagle ősére utaló nyomok Hódító Vilmoshoz vezetnek, aki a XI. században behozta Angliába a Talbot fajtájú kutyát, ami lassú, túlnyomórészt fehér színű, mély torkú, szimatoló vadászkutya volt, és feltehetően a VIII. században kialakult Vérebtől (St. Hubert kopó) származott. A Talbotot keresztezték az agárral, növelve az állat sebességét, s bár a talbot mára kihalt, valószínűleg Dél-kopóként született ujjá. Feltehetően a Dél-kopó lehetett a mai beagle kutyák őse. A fajta neve először a XV. században bukkan fel írásban. 1790-ben Thomas Bewick ír a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos…

A Zseb-Beagle (Pocket Beagle)

Zseb Beagle (Pocket Beagle)

A középkorban a beagle általános leírásai egy kisebb termetű kutyáról szólnak, amelyek jelentősen eltérnek a modern fajtától. II. Edward és VII. Henry király korából egy miniatűr fajtájú beagle kutyáról szólnak a beszámolók. Ők Kesztyű Beagle-nek nevezték a falkát, mert olyan kicsi volt, mint egy kesztyű.

I. Erzsébet ismert nevén Pocket Beagle-t vagyis „Zseb Beagle” -t tartott, amelynek a marmagassága 20-23 cm volt. Ez a méret elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen egy zsebben, vagy a nyeregtáskában. A töpörtyűk végig lovagoltak a vadászaton, majd miután a nagyobb kutyák a zsákmány után eredtek a földön, a vadászok a kiskutyákat is nekieresztették. I. Erzsébet olyan kutyákra is utal, amelyekkel gyakran szórakoztatta vendégeit a királyi asztallnál, ahogy a Zseb Beagle fickándozik a tányérok és csészék között. 19. századi források arra utalnak, hogy előfordulhat, hogy e-két név ugyanazt a fajtát takarja. George Jesse „A Brit Kutya Története (1866)” -ban leírt kutatásaiban Gervase Markham 17. század elején élt költőt idézi, akinek írása szintén a Beagle-re utal: „Apró kis Kesztyű-Beagle, amely elég pici, hogy beleüljön az ember tenyerébe és társa legyen a hölgyek szoknyájának, továbbá ravaszabb, mint bármely kutya, csupán a hangja kicsi, mint a suhogó nád…”

A Zseb Beagle standardjét 1901 végén állították fel, ezek a genetikai vonalak mára már kihaltak, de a modern tenyésztők megpróbálták újra tenyészteni a fajtát. Az indiai származású Rebecca Van Meter megalapította Erzsébet Királynő Pocket Beagle-jének modern vonalát. Ez a név egy márkanév, ami azt jelenti, hogy a minikutya vásárlásakor igazolást kell kapnia a vevőnek, ellenkező esetben a kék vér nem garantált.

A mai Beagle

Több mint 2000 éve léteznek a beagle-típusú kutyák, de a modern fajta Nagy-Brittaniából származik, az 1830-as években alakult ki több fajtából, melyek a következők; Talbot, North Country Beagle, Dél-kopó, és talán a Harrier. A beagle tehát a kopók egyik legősibb fajtája, amelyet évszázadok óta tenyésztenek Angliában. A fajta egységes tenyésztésének kezdete kb. 1890-re tehető, ebben az időben alakult meg az Angol Beagle Club.

A két vagy több fajta kereszteződésből származó kutyákat megkülönböztetik a fajtatiszta kutyáktól. A fajtatiszta kutya törzskönyves, és külső, ill. belső jellemzői is megfelelnek a fajtastandard-jében leírtaknak, amelyet a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) határoz meg, s tagországainak feladata az adott ország tulajdonának számító fajták standardjének megőrzése. Az országos tagszervezetek (nálunk MEOE) kiállításokat szerveznek,  több osztályra, vagyis életkorra bontva, ahol az országon belüli kutyák megmérettetnek (CAC). Itt a győztes osztálygyőztes címet szerez. A legeredményesebb kutyákat nemzetközi versenyen is indítják (CACIB) ahol a legszebb szuka és kan címért folyik a küzdelem. Így megy ez immár több, mint 100 éve, és a beagle kedves pofija, bársonyos fülei és igéző szemei azóta sokak kedvencévé vált…

A beagle szerencsés fajta, nem jellemzőek rá a fajtabetegségek, mint sok más kutyára. A fajta több országban is népszerű lett, és mások is a tenyésztésébe kezdtek. Azok az országok azonban, akik nem tagjai az FCI-nek, továbbá azok a „tenyésztők”, akik nem tagjai a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének, még ha ismerik is a fajta standard-jét, elkötelezettség nélkül, önkényesen szaporítják a kutyákat, ennek köszönhető, hogy ennyi féle beagle alakult ki az évek során. Az igazi beagle pontosan olyan, ahogy az a standard-jében le van írva, az eltérések hibás tenyésztésre, vagy szaporításra utalnak. Ez nem jelenti azt, hogy a standard-től eltérő kutyusok rosszak, ám a MEOE szabályzata szerint a tenyésztésből kizárandók. Sajnos a szaporítóknak ez nem kizáró ok, hiszen ők a kölykök által pénzhez jutnak.

Sajnos a pénz márpedig nagy úr, és sok szaporító ügyet sem vetve a fajta standard-jére, egymás után gyártja a kölyökkutyákat, aminek a következménye, hogy előbb vagy utóbb, az egészségügyi problémák is megjelennek a kicsiknél, hiszen az ilyen esetekben a kiskutyáknak nem állítanak ki törzskönyvet, ahogy az már szüleiknek sem volt. A vérvonal így ellenőrizhetetlenné válik, az esetleges betegségek tovább öröklődnek, az is előfordulhat, hogy tünetmentes, de beteg kölykök születnek…

Sokféle Beagle

Jelenleg az FCI-nek 80 tagországa van, és a szervezet 335 kutyafajtát ismer el. Sokféle beagle tehát nincsen, az igazi beagle mind külsejében, mind belső tulajdonságaiban a fajtastandard-ben leírtakkal azonos.

A Beagle Harrier-ről azonban mindenképpen említést kell tennünk. A Beagle Harrier FCI száma: 290. Származási helye Franciaország, a rá vonatkozó fajtastandard 1988-ban került kiadásra. A Beagle Harrier valamivel magasabb, mint a beagle, de külsejét tekintve tulajdonképpen majdnem ugyanúgy néz ki. Marmagassága: 45-50 cm. A Beagle Harriereket a 19. században Gerard báró tenyésztette ki Franciaországban. A Beagle Harriert valószínűleg két fajtából tenyésztették ki; ezek a Beagle és a Harrier. Őket is elsősorban nyúlvadászatra használták, régen kedvelt vadászkopó volt.

Pocket Beagle kutya

A Pocket Beagle, ahogy az előzőekben írtuk, külföldön újra tenyésztik, jelenleg hazai tenyésztéséről nincs tudomásunk.

A beagle sokfélesége ezek után csak a színváltozataira korlátozódik. Kétféle színt ismerünk; a tricolort: fekete, barna, fehér és a bicolort: barna, fehér. A bicolor színű beagle sokkal ritkább, mint a tricolor, de ezen megnevezések is sokféle változatot takarnak. A standard egyedül a barnát nem engedélyezi, ezen kívül minden kopószín előfordulhat a beagle kutyáknál.

Végezetül engedjétek meg, hogy idézzünk egy sort a MEOE weboldaláról: „Kölyökkutyát csak a MEOE tenyésztőitől származási lappal, egyedi megjelöléssel vásároljon!”

Oszd meg! Köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .