Kutya a motoron, avagy Brigi a Biker Dog kalandjai

Előrebocsájtom, hogy nincs semmiféle kiképző tapasztalatom, ez irányú tanulmányokat csak autodidakta módon végeztem. Az írás szubjektív tapasztalataimat és véleményemet tükrözik, az esetleges általánosító megállapítások a gondolatok rendszerbe foglalásának segítő eszközei. Az én „módszereim” szinte csak tapasztalatra épülnek. Esetleg tanulságos olvasmánynak szánom az írást, kutya nevelési, kiképzési tanácsokért forduljatok szakemberhez!

Brigi a beagle sem született motoros kalandornak. Közös utazásunk által (Portugáliába motorral, Trip2 Spain és Sunshine Hunter) igen nagy népszerűségre tett szert a cuki kutya motoros szemüvegben, igazolva az örök marketing alapelvet; gyerekkel, vagy kutyával bármit el lehet adni.

brigi_a_biker_beagle_13

Nos, nekem igazából nem voltak ilyen szándékaim azzal, hogy motorra ültettem, de tudatában voltam a fentieknek. Az egész utazásunk alatt becsléseim szerint több mint ezren fényképeztek bennünket autóból, gyalogosan, menet közben vagy pihenők alkalmával. Sokszor érdekesebbek voltunk némely turista látványosságnál (pl.: Sagrada Familia Barcelonában vagy Portugáliában a Cabo de Roca-nál). Néha terhes is volt ez a nagy népszerűség.

Sokan kérdezik, milyen volt az út, hogy bírta Brigi. Egyszerű a kérdés, a válasz is az: jól. Akit igazán érdekel, olvassa el a sztorit, bár az nem elsősorban a kutya szemszögéből íródott. Meglátásom szerint Briginek nagyon tetszett a rengeteg új élmény, amit kapott az utazással járó kényelmetlenségért cserébe. És végig a gazdival lehetett, számára szembetűnően ez volt a legfontosabb.

A nagy utazás előtt tettem néhány erőtlen próbálkozást tápszer gyártók felé szponzorációs ügyben, de magam sem gondoltam komolyan, tehát a sikertelenség ennek megfelelően nem ért váratlanul. Talán ennek oka volt az is, hogy kutyát motoron utaztatni nem hétköznapi dolog, ez irányú tapasztalat nincs, ezért talán óvatosságból senki nem állt mellém, mögém.

Brigi, a Biker Dog és gazdája

Először is pár szóban a vonatkozó szabályokról. Nem fogok paragrafusokat idézni, a KRESZ Magyarországon nem szabályozza külön a kutya szállítását motorkerékpáron. Spanyol barátaim utánajártak az ottani rendelkezéseknek, mely szerint a kutya élőállatként szállítható, tulajdonképpen bárhogyan, egyetlen kitétel, hogy semmilyen módon ne akadályozhassa a gépjármű vezetőjét. Fontos megjegyeznem, hogy vonatkozó állatvédelmi törvényeket nem kutattunk fel. Ausztriában és Németországban úgy tudom, sokkal szigorúbbak a szabályok, sőt a rendőrök is ki vannak képezve azok betartatására. De mivel ősszel indultunk, az Alpok hegyvonulatain nem szándékoztam átkelni, (így átutazva az említett országokon). Minél előbb igyekeztünk a Földközi-tenger partjára érni, számítva az enyhe időjárásra. Az, hogy Brigi ne tudjon akadályozni vezetés közben, mindkettőnk jól felfogott közös érdeke is volt, ezért az általam „gyártott” szállító dobozon keresztül fűztem egy hétköznapi pórázt, amit a vázhoz rögzítettem a dobozon kívül.

Összeszoktatni a kutyát a motorral nem kellett. Az első pillanattól, ahogy közvetlen fizikai kapcsolatba került a berregő, puffogó masinával, semmiféle félelemnek nyoma sem látszott. Az előtt többször látott Brigi a motoron, néha felpakolva, beöltözve is, de az esetek nem voltak tervszerű szoktatási program részei.

A szélvédelemről is gondoskodnom kellett. Direkt erre a célra gyártott motoros szemüveget (Dogless) vásároltam. Nem interneten, hanem egy cukikutya boltban Budapesten. Sajnos, mivel nem ez a legkeresettebb árucikk náluk, a szemüveg sejtésem szerint évek óta „porosodott” az üzletben, ezért a gumipánt elöregedett, kinyúlt. Az interneten olcsóbb is lett volna. A világon két gyártó van tudomásom szerint, e-bayen érdemes keresgélni.

Brigiék az erdőben

Brigi 6 hetes kora óta társam jóban-rosszban. Kölyökkorától nagy hangsúlyt fektettem a következetes nevelésére, „nagy elődje” Morzsi kutya képzési tapasztalataira alapozva. Ő egy foxi keverék kutya volt, szintén hatalmas egoval. Sosem szerettem volna túl nagy hangsúlyt fektetni az engedelmességre, nekem kifejezetten tetszik, ha egy kutyának saját akarata van. Brigivel kihívásokkal teli, küzdelmes a kapcsolatunk a mai napig. Jó kutya, póráz nélkül láb mellett sétál, jól behívható és kontrollálható, de nem egy németjuhász. Egyetlen ilyen fajtájú kutyám, Tito teljesen más, gazdiközpontú eb volt. Egy beagle tanításánál a motiváció alapvetően a jutalmazás lehet. Használtunk elektromos nyakörvet is fiatal korában, ez az eszköz nagyon hatékony, pár hét után elértem a célomat vele, úgy éreztem hamar nélkülözhetővé vált.

A beagle fajtával kapcsolatos saját tapasztalataim:

A köztudatban elterjedt, hogy a beagle szökős, makacs, akaratos fajta. Talán jó is ez a „legenda”, mert sokakat visszatart az esetleg érzelmi alapon meghozott felelőtlen döntéstől, fajtaválasztástól. Azt is szokták mondani, hogy első kutyának nem ajánlott. Egyetértek.

A legtöbb ember elköveti a kiválasztásnál azt a hibát, hogy nem az eszére hallgat, tapasztalat nélkül elcsábítja egy aranyos kutyapofi, egy sóvárgó tekintet. Brigit én például karácsonyra kaptam egy (ex)barátnőtől. Brigi jó helyre került (én szívesen cserélnék vele), de mi lesz a szaporítóktól származó többi kutyus sorsa? Karácsony tájékán a kölyök beagle kínálat minden évben megnő. Az egyik legcukibb kölyökkutya, 10 hűtőmágnesből 8-on ez a fajta szerepel. Mert olyan aranyos….

Brigi, a Biker Dog

Mi tagadás, tényleg az. De vérbeli vadászkutya is lesz egyben, ha megnő, szémolni kell ezzel. Azt gondolom a legtöbb beagle gazdi ennek nincs tudatában. Ezért óriási hibát követnek el, amikor a kölyökkori nevelés, szocializáció során ezt nem veszik figyelembe. Jobb esetben ugyan nem kap a beagle speciális nevelést, képzést, de legalább a „kutyaságát” figyelembe veszik. Kutyaiskolába (ahol a gazdi tanul a legtöbbet), beagle közösségekbe, agility-zni járnak vele. Sosem akartam komolyan foglalkozni ezzel sem, az utunkba kerülő pályákat nem hagyjuk ki, és Brigi jól is teljesít, inkább belőlem hiányzik a motiváció.

A beagle-nek viszonylag nagy mozgásigénye van, amit tud nélkülözni is. Főleg ha zabáltatják. Sok esetben a magukat felelős kutyatartóknak képzelő embereknél is látni mozgáshiányos, elhízott beagleket. Ez az önismereti kudarcuk bizonyítványa, egyben szégyenük is. Sokan nyugtatják magukat azzal, hogy ilyen a fajta… hát nem.

Szökős azért lesz a beagle, mert nem ragaszkodik eléggé a gazdához, vagy nem kontrollálható kellőképpen. Egy erdőben elveszített beagle-t a legjobb az elveszítés helyén megvárni. A legjobb persze el sem veszíteni. De a legértelmetlenebb utána szaladni, fejvesztve keresgélni. Több sztorit hallottam, amikor 3-4 óra múlva a kutya visszatért a nyomon. A kanok az ivartalanítás után minden esetben kezelhetőbbek lesznek (agresszivitás tekintetében is), a szukák talán ragaszkodóbbak, ezért könnyebb velük, ez általános érvényű megállapítás. A kertben tartott kutyának pedig, ha nem tudjuk biztosítani a kellő mozgást, akkor ne adjunk módot a szökésre!

Brigiék túráznak

A beagle mint falkavadász kutya arra lett „kitalálva”, hogy önálló döntéseket hozzon hajtás közben, ez talán a fő oka a rettenetes egójának is. Ugyanígy azokat a kutyákat tenyésztették tovább, amelyeknek a legcsengőbb az ugatása. Egy halkan csaholó kutya nem sokat ért hajtáskor. Az eredeti vadász feladatuk a róka, a nyúl kergetése volt a puskacsövek elé, az ember által járhatatlan bozótosokból. A beagle problémamegoldó készsége is igen fejlett, az interneten számos videót találni ebben a (főleg szökős) témában.

A beagle-k jól használhatóak szagmunkára is. Amikor Brigi cseperedett és kezdett a felnőttkorba lépni, akkor kezdtem el kereső munkára tanítani. (Szintén nem tanfolyami keretek között.) Könyvekből és az interneten okultam, és egy kiképző segédre is szükségem volt. A cél a szarvasgomba keresés volt, van sikerélményünk a találást illetően, de a rutinig nem jutottunk el. A tanult feladatvégzés gyakorlása nélkül viszont minden esetben elhalványul a megszerzett tudás. Alap szinten a keresést labdával azért szoktuk gyakorolni, hátha érdemes újrakezdeni a munkát, így legalább nem az alapoktól kell építkezni. Egyébként is jó gyakorlat egy-egy séta alkalmával. A beagle szellemi terhelése is fontos, hasonlóan el tud fáradni például a keresésben, mint a futkározásban.

Pár alkalommal voltunk vadászaton is együtt, csak a próba kedvéért. Brigi nem ijed meg a lövéstől, és ösztönösen kitűnő hajtó. Nem hajtóvadászatokról beszélek (az tilos is), a vadászkutyák között egyedüli beagle-ként látszott, hogy ösztönösen tenné a dolgát. A nyomkövetésre is van tehetsége, de az a szarvasgomba kereséstől eltérő módszerek alkalmazását kívánná, más műfaj. Egy alkalommal busójárásra is ellátogattunk együtt, ez hiba volt részemről. A rengeteg durranás, kereplés forrását a tömegben nem tudta beazonosítani, ezért pánikba esett.

Nálam hozzáértőbbek ajánlottak még örző-védő foglalkozást is. Ezen meglepődtem, de tekintve, hogy Brigi igen domináns szuka, jobban átgondolva a javaslatot, nem is olyan rossz ötlet.

Készül a vacsora

A beagle pákosztos. A gyomrán keresztül a legegyszerűbb motiválni. Szerintem pont ezért kell ösztönözni a játékosságát, hogy ne legyen egyoldalú a jutalmazás. Megfelelően adagolva, nehogy besokalljon a labdázástól, néha megvonni tőle a játékot. Fontos, hogy a kutya tudatában legyen, hogy a labda nem az övé, hanem a gazdié, aki játék alkalmaival „kölcsön adja” neki.

Fegyelmezésnek leginkább a kirekesztéses módszer, ami bevált. Nagyon mélyen érinti a kutyát. Ilyenkor a legfontosabb, hogy következetesek legyünk, és őrizzük meg (legalább látszólag, de átéléssel) komolyságunkat, mert a kutya megérzi a bizonytalanságot, értelmét veszti a szidás. Sőt észre sem vesszük és a fejünkre nő az eb.

A kutya ugyan ősidők óta társa az embernek, ennek következményeként jól tudnak együttműködni, de óriási baklövés a kutyát emberi tulajdonságokkal felruházni, mert el is fogjuk hinni előbb utóbb, hogy olyan, mint mi. Amennyiben nem szolgál valamilyen funkciót, a kutyák öltöztetése pl. nagyon ellenszenves számomra. (A vicc, a humor is egy funkció, az ok.) Ezek a gazdik nem is kutyaként nevelik a kedvencüket, valamilyen frusztrációjukat élik ki az állaton… de még ez is jobb sors, mint a sintértelep…

A felelős kutyatartás hiánya általános probléma a társadalmakban, azt viszont, hogy beszélünk róla, felismerjük a problémát, a megoldás felé vezető út része. Hiba lenne csak a törvényalkotástól várni a megoldásokat, a legtöbbet a kutyás társadalom tehet az előrelépések érdekében. Például a kutyagumi probléma… Részemről elég radikális elképzeléseim vannak, egy mondatban megfogalmazva ezeket: „A normális kutyatartó nem hagyja ott kedvence piszkát, a tahóknak pedig TILOS”. Mivel az érvényes szabályok be nem tartása semmilyen következménnyel nem jár a gyakorlat szerint, a kutyatartók feladata kiközösíteni, megszégyeníteni az ilyen magatartást képviselőket. Kevesen hallhattatok róla, de létezik egy facebook oldal Dog Shit Commando néven. Ez az oldal egy virtuális kaloda, egy szégyenfal. Mivel a törvénynek egyáltalán nincs visszatartó ereje, a közösségnek kell kirekeszteni, megnevelni azokat, akik szerényebb kulturális csomaggal indultak neki otthonról a nagyvilágnak.

Tehát ha kíváncsi vagy Brigi közel 8000 km-es utazására motorral, olvasd el a kalandokat itt.

 

Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Az 'Elfogadva' gomb segítségével elfogadod az általunk használt sütik (cookies) használatát. További információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close