A kert és a kutya párosával kapcsolatban fő problémaként elsőre általában az ásás, na meg a szomszédokat zavaró ugatás szokott előkerülni, pedig vannak ennél fajsúlyosabb gondok is a növények és az ebek viszonyában. A mérgező kerti dísznövényekről jellemzően kevés szó esik, főképpen azért, mert a legtöbben nem is tudják, hogy hányféle közkedvelt és gyakran ültetett növényfaj mérgező, így sok esetben, ha a kutya furcsa tüneteket produkál, szóba sem kerül okként a kert valamely növénye.
A téma azért is időszerű, mert a tavasz első hónapja nem csupán a növényvilág éledezésének időszaka, hanem ekkor aktuálisak a nagyobb léptékű kertépítések, kertrenoválások is. Utóbbi munkálatok során gyakran kerülnek telepítésre új fajok, melyek kiválasztásánál általában elmarad a mérgezőség vizsgálata. Hasonló a helyzet, ha egy már meglévő és kiépített kertbe először érkezik négylábú, ilyenkor a már telepített növények áttekintése, vizsgálata kerül mellőzésre általában.
Pánikot kelteni persze nem szükséges, hiszen nem mindennapos eset, hogy a kiskedvenc növényi részeket fogyaszt, ráadásul pont abból és pont annyit, ami már gondot okozhatna. Az elővigyázatosság ugyanakkor indokolt, hiszen vannak nagyobb kockázatot rejtő növények, ráadásul egyes színes bogyók vagy szirmok kifejezetten vonzók lehetnek az ebeknek, főleg a szertelenebb kölyköknek.
A következőkben bemutatott növények közös vonása, hogy kisebb-nagyobb mértékben mérgezőek, általános mivoltuk, elterjedtségük miatt bármelyik kertben előfordulhatnak, így kockázatot jelentenek kutyás háztartásokban. A lista természetesen nem teljes, inkább csak illusztrációja annak, hogy mennyiféle köznapi, megszokott növény rejt magában veszélyt!
Kutyákra mérgező növény: aranyeső
A tavasz egyik örök slágere az aranyeső. Vagy az aranycserje? Mi a különbség? Melyik veszélyes(ebb)? Érdemes tisztában lenni a különbségekkel, ugyanis az aranyeső (Laburnum) erősen mérgező, míg az aranycserje alapváltozata (Forsythia) veszélytelen. Mindkét növényt a dús, sárga, tavaszi virágzás jellemzi, de a Forsythia korán virágzik, és megjelenését tekintve 2-3 méteres cserje, míg a Laburnum alacsony fa (4-8 méteres), és virágait áprilisban, májusban bontja. A Laburnum a kockázatos kettejük közül, minden része, de főleg a termése erősen mérgező alkaloidokat tartalmaz. Megjegyzendő, hogy az aranycserje egyes kertészeti változatai is mérgezőek, ugyanakkor az alapfaj nem hogy veszélytelen, de egyenesen gyógynövényként tartják számon.
Kutyákra mérgező növény: lilaakác, csillagfürt
A lila színek kedvelői is könnyen ültethetnek tudtukon kívül mérgező cserjéket, ugyanis a lilaakác és a csillagfürt egyaránt magas dekorációs értékű, csodás színárnyalatokkal rendelkező, kedvelt dísznövények, de egyformán erősen mérgezőek. A csillagfürt (Lupinus) lágyszárú évelő növényként vagy cserjeként is létező, legfeljebb egy-másfél méterre cseperedő dísznövény, a lila virágok több arasznyi hosszban borítják a hajtások felső részét. Alkaloidjai, a lupinin és a spartein minden emlősre veszélyesek, elsősorban májkárosodást okoznak. A lilaakác (Wisteria sinensis) egy csodás, magasra törő kúszónövény, mely nem csupán gyors növekedési ütemével, de bő virágzásával tűnik ki fajtársai közül. Magjai sajnos hasonló tüneteket produkálnak, mint a csillagfürt termése, ráadásul ízük nem kellemetlen, így fogyasztásuk nem zárható ki.
A teljesen közönséges alma is veszélyes lehet, szétrágott magjaiból ugyanis olyan glikozid kerül a szervezetbe (amigdalin) melynek hatására cianidvegyület keletkezik, a köznyelv ez alapján hívja ciánmérgezésnek az alma (vagy más, például meggy, szilva, kajszi, mandula) magja okozta rosszullétet. Jól jelzi az ilyen mérgezést a mandula illatú lehelet! Másféle alkaloidokkal (taxán) támad például a tiszafa, melynek a magköpenyen kívül minden része erősen mérgező, akár halált is okozhat a vonzó piros bogyók fogyasztása, még egy kutyánál jóval nagyobb állat, például a ló esetében is. A tulipánnak a hagymája veszélyes, a föld alól kikapart és esetleg megkóstolt gumó keringési zavarokat, légzéselégtelenséget válthat ki. A liliom színes, illatos virága, a leandernek vagy a gyöngyvirágnak bármely része, a ciklámen gumója mind erősen mérgezőek, de gyengébb, ugyanakkor persze roppant kellemetlen tüneteket okozhat többek közt a cserszömörce, a cickafark, a kankalin, a kutyatejfélék bármelyike, a májvirág vagy a pünkösdi rózsa is.
A kutyákra mérgező növények lista sajnálatos módon hosszan folytatható lenne, a lényeg azonban az, hogy minden ebtartónak tisztában kell lennie kerti növényeinek alapvető tulajdonságaival. A nagyobb kockázatot jelentő fajokat inkább távolítsuk el a területről, friss telepítések esetében pedig növényválasztás előtt mindenképp ellenőrizzük a kiszemeltek mérgezőségét. Kutyatartóknak azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az állat rosszullétekor lehetséges okként a mérgezést is számba kell venni. Remek ötlet előre felkészülni a bajra azzal, hogy összeállítunk egy részletes listát a kert mérgező növényeiről, és erre jegyezzük fel azt is, hogy melyik fogyasztása milyen tünetekkel jár. Így akut helyzetben az állatorvos munkája is nagyban megkönnyíthető!
Érdekesség: számos mérgező növény magja csak szétrágva fejt ki káros hatásokat. Ennek magyarázata, hogy ezen fajok a madarak segítségére támaszkodnak, melyek a magokat egyben nyelik le, és valahol messzebb a székletükkel kipottyantják, így hódít meg új területeket a növény. A szétrágás azonban tönkreteszi ezt a folyamatot, ezért „védekezik” a növény sokszor keserű, kellemetlen ízzel, és mérgező hatással.