„Általában szinte mindenki segítene az állatok mentésében, azonban a segítségnyújtás nem csupán egy gombnyomás az Interneten. Bár sokakat jó szándék vezérel, mégis amikor éles helyzetről van szó, meghátrálnak. A kutyák mentése áldozatokkal jár, legyen az a szabadidő ráfordítása, vagy egy kutya ideiglenes befogadása, szállítása; akár benzinköltséggel együtt. Jót akarni sajnos nem elég, az igazi jóakarók önkéntesek, akik alkalmanként elvállalnak egy-egy feladatot, amellyel valamely állatvédő szervezet bízza meg őket. Sajnos igazi, elszánt állatmentő csak kevés van az országban. Lelkes Norbert és Kobory Tamás nemrég került kapcsolatba az állatvédőkkel, azon belül a kísérleti laboratóriumból mentett beagle kutyusok ügyével. Mindketten önkéntesként a kutyák szállításában nyújtanak segítséget a laboros beaglek mentésében, s mivel több laboros kutyussal is találkoztak már, kíváncsiak voltunk, milyen tapasztalataik vannak a laboros beaglekkel kapcsolatban. Ajánlott-e első kutyának a laboros kutya, mire kell felkészülnünk egy ilyen kutyus befogadásakor, és hogyan zajlik az örökbefogadás? Ezekről a laboros kutyusokat érintő kérdéseket tettük fel Norbertnek.”
Mikor és hol ismerkedtél meg Hercsuth Évával és a laboros beaglekkel ?
Norbert: Éva általános iskolai osztálytársam volt, állatvédő tevékenységéről csak az utóbbi években szereztem tudomást. A neten kerültünk kapcsolatba és egy alkalommal megemlítette, hogy rászoruló kutyusoknak keres gazdikat Ausztria és Németország területén, csak éppen nincs ideje a szállítást megoldani. Egyik barátommal, Kobory Tamással karöltve felajánlottuk, hogy a szállításban tudunk segíteni. Így kerültem a laboros beagle-k közelébe.
Mi volt az oka, hogy komolyabban is foglalkoztatni kezdett a laboros beaglek sorsa, mióta foglalkozol te magad is a laboros kutyusok mentésével ?
Norbert: Tisztában vagyok a táplálkozási lánc fogalmával, de ugyanakkor mindig is szimpátiát éreztem az állatok iránt. Egyszer a TV-ben láttam egy riportot, ahol laborból kiengedett beagle-k félve lépnek a fűre a ketrecből, mert még sosem láttak ilyet. Akkor döbbentem rá igazán, mit is jelenthet egy laborba születni és bevégezni. A kutyusok mentésében mint szállító veszek részt. Sajnos én nem engedhetem meg magamnak, hogy anyagilag finanszírozzak egy-egy ilyen utat, szerencsére vannak akik anyagi függetlenségük mellett tudnak áldozni az üzemanyag kifizetésére.
Amióta te is segítesz a mentésben, hány kutyát sikerült megmenteni, ill. gazdihoz juttatni, számoltad a sikeres eseteket ?
Norbert: Idáig 8 kutyust juttattunk szerető gazdihoz. Volt köztük laborból kiengedett kutyus, de olyan is akit láncon tartottak vagy éppen folyamatosan vertek. A 8-ból 7 kutyus nagyon jó helyre került, sajnos az utolsó örökbefogadó meggondolta magát és így nyolcuk közül talán pont az egyik legkedvesebb kutyus sorsa veszélybe került. A további segítése most is folyamatban van.
Neked van laboros beagled ?
Norbert: Nem, nekem nincsen kutyám. Lakótelepen élünk, és nem tartom lakásba valónak a kutyákat. Ellenben édesanyámnak mindig is voltak kutyái, éppen két kaukázusi éli életét a kertjében.
Van-e valamilyen különösen kedves történeted a laboros beaglek kapcsán, amit megosztanál velünk?
Norbert: Kedves történet ? Mi a kutyusokat nem ketrecben szállítjuk, hanem egyszerűen az autó hátsó ülésén. Amikor a fejünk mellé teszi a buksiját az első ülés támlájához, hátranézve és megcirógatva látni azt a szeretet és kedvességet ami a szemében csillog, ennél szívbemarkolóbb érzés nincs a világon !
Mekkora a jelentkezők száma, akik a laboros kutyusok után érdeklődnek ?
Norbert: Az érdeklődés az Éva asztala. Őt keresik és vele egyeztetnek. Amennyire én hozzám eljutnak a hírek, az érdeklődés jóval több mint amennyi költséget össze tudunk gyűjteni a kijuttatás fedezésére. Itt most a külföldi gazdikhoz való jutásra értem.
Nyilván sok érdeklődő visszakozik, miután az első néhány információt megkapja. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka ?
Norbert: Akik egy kicsit is együtt tudnak érezni az állatokkal és anyagilag is megtehetik, azok az emberek szívvel-lélekkel fogadnak örökbe laboros beagleket.
Szerinted nehéz eset egy laboros beagle? Ajánlanád pl. első kutyának ?
Norbert: Egy laborból kiengedett kutyusnak minden új. Mindennel meg kell ismerkednie és mindenre rácsodálkozik mert még nem látta a világot. Az örömszerzés örömmel tölti el az embert így ha látjuk, hogy mennyire rácsodálkozik valamire, az minket is jó érzéssel tölt el. Sok tévhittel ellentétben azok a kutyák akik kikerülnek a laborból teljesen egészségesek, át vannak vizsgálva és semmilyen maradandó egészségkárosodást nem szenvedtek el. Ugyanolyan egészségesek mint külsős társaik és az élettartamuk is teljesen megegyezik. Abban sincs különbség, hogy mennyire veszélyeztetettek különböző betegségek megkapásában: Tehát hogy egy kutya pl. rákos lesz-e vagy sem, nem attól függ, hogy először laborban volt-e vagy sem !
Biztos sokakat érdekel, hogy zajlik egy ilyen örökbefogadás. Az ő kedvükért leírnád néhány mondatban, miről is van szó ?
Norbert: Az örökbefogadás bonyolult folyamat. Általában néhány hónap előmunka előzi meg azt a percet, amikor minden kész és a kutyus az örökbefogadóhoz szállítható. Általában valamelyik állatvédő szervezet közbenjárásával sikerül elérni, hogy egy-egy kísérleti kutyát kiengedjenek. Természetesen a leendő örökbefogadót leinformáljuk, főleg ha egy messzi szállításról van szó, hiszen ennek komoly anyagi vonzata van és 100%-ra meg kell bíznunk az örökbefogadóban, hogy a kutyus maximálisan jó helyre és jó kezek közé kerül.
Véleményed és tapasztalataid szerint mire kell a legjobban felkészülnie az örökbefogadónak ?
Norbert: Aki laboros kutyust szeretne, annak foglalkozni is kell vele. Olyanok ők mint az újszülött kisbabák. Csak az tud azonosulni velük, akik tiszta szívvel és lélekkel rendelkeznek, és persze elengedhetetlen a maximális türelem velük szemben !
A következő kérdés biztos meglep majd, de biztos vagyok benne, hogy sokakat érdekel a válasz. Szobatiszták ezek a kutyusok ?
Norbert: Nem. A laborokban nincsenek szobatisztaságra nevelve. Így egy kikerült kutyust meg kell tanítani a szobatisztaságra, ami azért akár 1-2 hét alatt elérhető. Mindazonáltal ennek ellenére az állatok 95%-a szobatiszta, hiszen a laborban rákényszerül, hogy a ketrecében végezze a dolgát, és igyekszik a legfélreesőbb zugot felhasználni erre.
Tapasztalataid szerint mivel lehetne még több ember figyelmét felhívni a laboros kutyusok befogadására ?
Norbert: Nem vagyok benne biztos, hogy kevés a figyelem felhívás. Az általam is érintett körökben jóval többen szeretnének laboros kutyákat örökbefogadni, mint amennyit különféle intézetekből kiengednek.
Mit üzensz azoknak a leendő gazdiknak, akik gondolkodnak egy ilyen kutya befogadásán, de félnek a kísérleti kutyáktól, hogy később esetleg agresszívvá válnak, esetleg a kísérletekből eredően néhány év múlva megváltoznak, vagy betegek lesznek a kutyusok ?
Norbert: Egy állat, főleg a kutyák megérzik ha félnek tőle, de természetesen megérzik azt is ha szeretik. Aki törődik és szereti a kutyáját, kísérletek ide vagy oda sosem lesz agresszív. A begalek eleve nem agresszív fajta. Akiket bántalmaznak az se nagyon támad, inkább fél és visszahúzódik. Nem kell tőlük tartani. Csupán élni szeretnének, és kedvességet kapni. Csakúgy mint mi, emberek !
Köszönjük szépen!