Rufus, a magára maradt beagle könnyfakasztó története

Rufus egy idősödő beagle, akinek új otthont és szerető családot hozott a Jézuska. A kutya úr azelőtt egy idős bácsinál lakott, de ő meghalt…

Amíg mi a karácsonyi bejgli utolsó morzsáit csipegettük, mások csak álmodnak a bejgliről és azt remélik, hogy holnap egy jobb élet vár rájuk. Vannak, akik még ennél is rosszabb helyzetben vannak és nem a karácsonyi bejgliről, hanem egy szerető családról álmodnak.

A négylábúak sincsenek jobb helyzetben! Ha egyszer kalandra csábítja őket a radarként működő, nedves kis orruk, mindig megvan az esélye, hogy eltévedjenek. A kíméletlen vadonban a kóborlás elgyengíti őket és előbb-utóbb már nem csak a kilométerek száma áll közéjük és gazdájuk közé!

Rufus, a beagle is utcára kerülhetett volna…

Egy tricolor beagle nap mint nap meleg otthonban hajthatta le fejét a vele együtt idősödő bácsi magányos társaságában. Az ébredés minden nap arany színű és boldog volt, míg egy reggel nem kelt fel többé a nap. A bácsi már nem nyitotta ki a szemét és Rufus számára minden olyan színtelenné vált…

Rufus nem értette a dolgot, hiszen a korábbi évekből számtalan közös élmény emlékét őrizték együtt, még “hajuk” is egyszerre változott ezüstössé. A gondoskodó, ráncos kezek sosem hagyták volna magára őt, hiszen minden délután a bársony fotelben, a bácsi ölében alhatott. A simogatásra mindkettejüknek szüksége volt…

De Rufus szerencsés csillag alatt született

Rufus rövid idő múlva egy állatmenhelyen ébredt, de ott nem maradhatott. Az állatmenhelyek a “kallódó” kutyák megmentésére szolgálnak, de ezeken a helyeken mindig teltház van, így ez csak átmeneti megoldás. Az állatvédők dolga viszont éppen az, hogy segítsenek a bajba jutott kutyákon, illetve hogy megelőzzék azt, hogy az állatok bajba jussanak.

Rufuszt 10 éves koráig nevelte a gazdája szeretetben. Amikor a bácsi meghalt, magával vitte a napot és annak melegét is, de Rufus képes volt arra, amit manapság az emberek kezdenek elfelejteni… Megőrizte a szeretetet, amit a gazditól kapott és továbbadta új gazdájának, aki három megyét utazott át azért, hogy egy öregecske beagle kutya ismét valakinek az ölében hajthassa álomra a fejét.

Rufus ismét minden nap arany színűnek látja a felkelő nap fényét és minden nap meleg otthonban ébred. Bizonyára nem felejti el eredeti gazdáját, de új otthonában továbbviszi a tanultakat és tovább adja ő is a kapott szeretetet, minthacsak a hagyomány szállna apáról fiúra. Ez a hagyomány azonban különleges, hiszen egy kutya őrzi és adja át azt egy embernek…

Fotó: Rufus, Megyeri Szabolcs Facebook oldaláról

A kutyus szerető gazdája ma már Megyeri Szabolcs kertész, az alábbiak az ő Facebook oldaláról idézzük:

“A volt gazdája a bácsi aki meghalt egy csupaszív ember volt, tele szeretettel ebben biztos vagyok. Sose gondoltam volna, hogy egy kutya viselkedéséből ennyire lehet következtetni egy ember, ember voltára. Mindenesetre a volt gazdája ha ezt most olvassa a mennyországban akkor üzenem neki, hogy köszönet mindenért és, hogy természetesen ő volt az igazi gazdája, a sors úgy hozta, én csak vigyázok rá míg újra találkoznak.”

Oszd meg!
  •  
  •  
  • 1
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .