Rufus, a magára maradt beagle könnyfakasztó története

Rufus egy idősödő beagle, akinek új otthont és szerető családot hozott a Jézuska. A kutya úr azelőtt egy idős bácsinál lakott, de ő meghalt…

Amíg mi a karácsonyi bejgli utolsó morzsáit csipegettük, mások csak álmodnak a bejgliről és azt remélik, hogy holnap egy jobb élet vár rájuk. Vannak, akik még ennél is rosszabb helyzetben vannak és nem a karácsonyi bejgliről, hanem egy szerető családról álmodnak.

A négylábúak sincsenek jobb helyzetben! Ha egyszer kalandra csábítja őket a radarként működő, nedves kis orruk, mindig megvan az esélye, hogy eltévedjenek. A kíméletlen vadonban a kóborlás elgyengíti őket és előbb-utóbb már nem csak a kilométerek száma áll közéjük és gazdájuk közé!

Rufus, a beagle is utcára kerülhetett volna…

Egy tricolor beagle nap mint nap meleg otthonban hajthatta le fejét a vele együtt idősödő bácsi magányos társaságában. Az ébredés minden nap arany színű és boldog volt, míg egy reggel nem kelt fel többé a nap. A bácsi már nem nyitotta ki a szemét és Rufus számára minden olyan színtelenné vált…

Rufus nem értette a dolgot, hiszen a korábbi évekből számtalan közös élmény emlékét őrizték együtt, még “hajuk” is egyszerre változott ezüstössé. A gondoskodó, ráncos kezek sosem hagyták volna magára őt, hiszen minden délután a bársony fotelben, a bácsi ölében alhatott. A simogatásra mindkettejüknek szüksége volt…

De Rufus szerencsés csillag alatt született

Rufus rövid idő múlva egy állatmenhelyen ébredt, de ott nem maradhatott. Az állatmenhelyek a “kallódó” kutyák megmentésére szolgálnak, de ezeken a helyeken mindig teltház van, így ez csak átmeneti megoldás. Az állatvédők dolga viszont éppen az, hogy segítsenek a bajba jutott kutyákon, illetve hogy megelőzzék azt, hogy az állatok bajba jussanak.

Rufuszt 10 éves koráig nevelte a gazdája szeretetben. Amikor a bácsi meghalt, magával vitte a napot és annak melegét is, de Rufus képes volt arra, amit manapság az emberek kezdenek elfelejteni… Megőrizte a szeretetet, amit a gazditól kapott és továbbadta új gazdájának, aki három megyét utazott át azért, hogy egy öregecske beagle kutya ismét valakinek az ölében hajthassa álomra a fejét.

Rufus ismét minden nap arany színűnek látja a felkelő nap fényét és minden nap meleg otthonban ébred. Bizonyára nem felejti el eredeti gazdáját, de új otthonában továbbviszi a tanultakat és tovább adja ő is a kapott szeretetet, minthacsak a hagyomány szállna apáról fiúra. Ez a hagyomány azonban különleges, hiszen egy kutya őrzi és adja át azt egy embernek…

Fotó: Rufus, Megyeri Szabolcs Facebook oldaláról

A kutyus szerető gazdája ma már Megyeri Szabolcs kertész, az alábbiak az ő Facebook oldaláról idézzük:

“A volt gazdája a bácsi aki meghalt egy csupaszív ember volt, tele szeretettel ebben biztos vagyok. Sose gondoltam volna, hogy egy kutya viselkedéséből ennyire lehet következtetni egy ember, ember voltára. Mindenesetre a volt gazdája ha ezt most olvassa a mennyországban akkor üzenem neki, hogy köszönet mindenért és, hogy természetesen ő volt az igazi gazdája, a sors úgy hozta, én csak vigyázok rá míg újra találkoznak.”

Oszd meg!
  •  
  •  
  • 1
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Az 'Elfogadva' gomb segítségével elfogadod az általunk használt sütik (cookies) használatát. További információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close