„Drága Liluskám! Nem tudtam elbúcsúzni tőled, olyan váratlanul mentél el. Köszönöm neked a boldog éveket, a jó természetedet, a drága jó lelkedet, a beszélő szemeidet a rengeteg emléket, amit együtt éltünk át. Olyan fájdalmat és űrt hagytál magad után, amit nem tudok elmondani. De tudom, hogy itt vagy velünk, lent szaladgálsz a réten, remélem Bobival is összefutottál a sok szaglászni való közben.”
„Hiába haltál meg, az emlékezetünkben tovább élsz, örökre nyomot hagytál a szívünkben. Egyetlen vigaszom, hogy hiszem: a haláloddal nem ért véget minden: A LÉLEK ÉL: találkozunk! (Anya)”
