Pemzli vagyok, egy igazi vadászó Beagle. Gazdim a szülinapjára kapott 3 éve, akkor még egy cuki kölyök voltam. Nagyjából egy hónap múlva megismertem a család öreg vizsláját is, akitől kitanultam a házörzés csínját-bínját, lassacskán barátokat is szereztem, meg egy szép, hosszú fekete combú leányzót is, Mollit. A labi keverék szuka fiatalabb nálam, mégis addig szekált, hogy úgy döntöttem szóba állok vele. Ma már a gazdim, Molli, a gazdija és én együtt élünk. Rettentő nehéz is a dolgom, nem csak a házat kell megvédenem, de a csajtól is el kell kergetnem a kanokat (mellesleg Molli meg tudja védeni magát -a gazdi). Idén februárban csatlakozott a falkánkhoz még egy kis kutya, nem is értettem az egészet… kirándulni vittek minket gazdiék, aztán „apa” egyszercsak fékezett, megállt az út mellett egy illegális szemétdomb mellett, és egy szaros szőrcsomót tett be mellénk. Nem is értettem, „anya” minek örült, otthon aztán ezt az idegent fürdették meg törölgették az engedélyem nélkül. Ráadásul Mollival is leállt játszani, és rólam se szállt le a kis dög. Dokihoz is el kellett kísérnem, aminek egy utálatos szuri lett a vége, majdnem sikerült is megharapnom az orvost, de „apa” nem engedte. A vége, hogy a szőrcsomó a nyakamon maradt, és most már őt is védenem kell. Ez a hülye németjuhász-keverék mindenkihez odamegy simit remélve, pedig tőlem megtanulhatná, hogy csak az arra érdemesek engedhetik meg maguknak ezt a kiváltságot. Ráadásul a család gyerekein kívül a többi sikítós, rohangálós gyerekekkel is leáll játszani. Sokat kell még tőlem tanulnia, az biztos, szóval megyek is okítani a fiatalságot. Egek, 3 évesen mennyi dolga van egy beagle- főnöknek.