Nagy kertes házban lakom. Mindig sok a dolgom: cipelek, rámolok, rontok-bontok, mindenütt garázdálkodom és az utcába betévedt illetékteleneket elriasztom. Bendőmet már egyszer végre úgy megtömném, de gazdáim vigyáznak a vonalaimra, hogy fitt legyek ha meglátogatnak a barátaim…, ja meg sajna elég ritkán a barátnőim. Még nem nőtt be a fejem lágya és minden rosszaságot szívvel lélekkel teszek, amiért aztán folyton szeretgetnek. Szívfájdalmam, hogy sétálni csak mindig pórázon mehetek,pedig úgy szeretnék már egyszer világot látni… Ti értitek ezt ?