Főnökasszonyunk most múlt el 11 éves. Gerinc problémája ellenére köszöni szépen, jól van. Évek óta ölben cipeljük őkutyaságát a másodikról fel-le, azóta semmi tünetünk! Sajnos keveset megyünk kutyák közé, ezzel a betegséggel az “ereszd el a hajamat” jellegű bulikból már kinőttünk, de ha Beiglin múlik, még mindig képes versenybe szállni egy agárral…
Persze az idő telik, és a kor ahogy az embereknél, sajnos kutyáknál is okoz ezt-azt. 2009 elején Beigli kutyán megjelent egy szemölcs-szerű, hosszúkás bőr kinövés. Aprócska rózsaszín izé volt ez, nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. Az orvosok (többnél is jártunk) azt mondták, hogy amíg nem foglalkozik vele, addig nincs gáz.

Telt-múlt az idő és a bütyök észrevétlenül nőni kezdett. Beigli azonban továbbra sem vette észre, nem törődött vele akkor sem, ha piszkáltuk. Egyedül a téli mínusz fokokban történt változás, amikor a hidegtől bepirosodott, de ez általában séta után, a fűtött lakásban kb. 20 percen belül el is múlt. De a bütyök tovább nőtt…
Visszanézve a képeket, 2013-ban az addigihoz képest jelentősen megnőtt a bütyök, és talán ebben az évben történt először, hogy kifakadt. Fertőtlenítettük, rendbe hoztuk, de nem hagyott nyugodni a dolog.
Legközelebb a kötelező oltásnál kérdeztünk rá, hogy mi legyen a bütyökkel, akkor azt az információt kaptuk, hogy mivel Beigli már öregecske, ezért altatással leszedni a bütyköt csak akkor érdemes, ha valami egyéb okból műteni kéne; akkor egyszerre célszerű lecsípni azt is, ha már úgyis műtő asztalra kerül. Megfogadtuk a tanácsát.
Néhány napja azonban a bütyök minden előzmény nélkül vérezni kezdett. Mivel a mérete egyébként is elérte azt a szintet, amit már zavarónak ítéltünk meg, ezért elvittük a doktornénihez levetetni. Beiglinek nemrég a szájára is nőtt egy szemölcs, és párszor rajta kaptuk, hogy vakarja, ezért esedékes volt ennek is a levétele, így ahogy korábban az orvos javasolta, egyszerre tudtuk levetetni a kettőt.
De. 10 óra körül voltunk a rendelőben, és du. 16 órakor már mehettünk is a kisasszonyért. A “műtétet” altatásban végezték, Beigli állítólag jól viselkedett, minden rendben volt és saját lábán jött velünk haza. Kapott egy “parabolát”, ami viszont egy beaglenek sokkal nagyobb gondot okoz, mint maga a műtét, hiszen neki állandóan “porszívóznia” kell, ami ezzel a gallérral lehetetlen! Vagyis néhány napra bizony mellőznünk kell a hangyászást, akár ő a főnök, akár nem!
Az elvégzett munkát és a képeket nagyon köszönjük az Állatorvosi Rendelő a Sánta Kutyához állatorvosainak!
Hamarosan megtudhatjátok, pontosan mi is volt ez a bütyök!
Küldd be TE is kutyád akár hétköznapi történetét, – legyen az vidám, szomorú vagy tanulságos – és megosztjuk weboldalunkon. Képes leírásaitokat a beaglekepek kukac gmail.com -ra várjuk.