Én egy szomorú történetet szeretnék veletek megosztani… Ma reggel 8 évesen elpusztult az én beaglem… 1 hete kezdődött a betegsége, hányt… Igazából az első napokban nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget a hányásnak, ugyanis elég falánk volt, párszor előfordult hogy nem tudta hol a határ… De sajnos mint utólag kiderült nem a falánkság volt a baj nála, hanem sikerült egy vírusos fertőzést össze hozni… Hiába próbáltunk segíteni rajta, nem lehetett….. az utolsó három nap nagyon beteg volt, megviselte az egész családot…
Az én beaglem kislány volt és Mokinak hívták… És mitől volt ő különleges?? Talán attól hogy annyi szeretet volt benne… Egy egyéniség volt, okos volt… Várt mikor elmentem otthonról, örült nekem mikor haza jöttem… Ha szomorú voltam megvígsztalt, ha jó kedvem volt velem örült… Üres lett nélküle a ház az udvar! Beagle nélkül az otthon nem otthon!!! Hát ennyi a mi kis történetünk…
Egy szomorú beagle gazdi
Küldd be TE is kutyád akár hétköznapi történetét, – legyen az vidám, szomorú vagy tanulságos – és megosztjuk weboldalunkon. Képes leírásaitokat a beaglekepek kukac gmail.com -ra várjuk.