„Számunkra te sosem leszel halott, örökké élsz, mint a csillagok.!”
Mikor Mancs, az életmentő kutya elment, nevét örökre kőbe vésték. Készíts te is emléklapot kutyádnak! Ha szeretnél te is egy emléklapot kutyusodnak, töltsd ki a lap alján található űrlapot!
Az eget és a földet híd köti össze. A neve szivárvány.
Túloldalán hatalmas, messzi világ rejtőzik, dús, zöld fűvel borított rétekkel, hegyekkel és völgyekkel.
Amikor egy szeretett kisállat elpusztul, erre a szépséges vidékre kerül, ahol mindig van elég enni- és innivaló, az idő pedig langyos tavaszi napokra hasonlít. Az öreg és törékeny állatok itt megfiatalodnak, és egymással játszanak, elégedetten és békességben. Mindössze egyetlen dolog hiányzik. Nem lehet velük az a bizonyos személy, aki annyira szerette őket a földön. Úgyhogy csak szaladgálnak és játszadoznak, míg egyikük egy szép napon abbahagyja a játékot, és felnéz.
Az orra hirtelen megremeg…
A füleit felcsapja… Szemeit kimereszti… És akkor meglát minket, és hirtelen rohanni kezd, el a többiektől. A karunkba kapjuk és szorosan átöleljük.
Arcunkra újabb és újabb és újabb nedves puszikat kapunk, és végre újból hű kedvencünk szemébe nézhetünk. Azután együtt átmegyünk a szivárvány alatt, hogy soha többé ne váljunk el egymástól.
Ismeretlen szerző
Fénylő csillagaink a szivárványhídon túlról – In memoriam >>