Kiskutyánk az utóbbi időben többször remegett. Mivel még csak kóstolgatjuk a vidéki élet megpróbáltatásait, azt hittük, Beigli a nagy mínuszok miatt remeg. Most már tudjuk, hogy nem a fázástól remegett a kutyánk. Beigli rosszindulatú kutyadaganat miatt remegett, mert fájdalmai voltak…
A kutyadaganat eltávolító műtét előtt
Beigli emlőjénél megjelent egy kemény csomó. Sajnos több kutyadaganat is van a kis testében, de azok ártalmatlan zsírcsomók az állatorvosok szerint. Ez a csomó viszont kemény volt, és rosszindulatú. Állatorvos javasolta, hogy vetessük ki, de valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek, akik óckodnak az elől, hogy a kutyát kés alá fektessék. Ráadásul Beigli már tizenkét éves, így nem tudhattuk, hogy hat rá az altatás, vagy mennyire viseli meg egy ilyen műtét.
Egy évvel ezelőtt volt már egy kisebb műtéte, akkor is nagyon aggódtunk érte, de akkor külső daganatot távolítottak el a lábacskájáról, és nem nyitották fel a hasát. Most viszont egy olyan műtétről volt szó, ami elég nagy vágással jár, és nem voltunk benne biztosak, hogy kitehetjük-e mindennek. Végül nem maradt más választásunk, mert a daganat nőtt, és akadályozni kezdte Beiglit a mozgásában. Nehezen ült le, és már a járása is lelassult. Ez volt az a pont, amikor mégis a műtét mellett döntöttünk, hiszen tartottunk tőle, hogy a csomó megsérül, esetleg kifakad…
Az állatorvos véleménye
Ismét elmentünk egy állatorvoshoz, aki azt tanácsolta, minél előbb kerítsünk sort a műtétre, és biztosításképpen javasolta az ivartalanítást is. Állítása szerint az ivartalanítással csökkentjük az esélyét a kiújulásnak. Arról, hogy az ivartalanítás csökkenti az kutyadaganat kockázatát, már hallottunk, de amíg az ember nem „saját bőrén” tapasztalja meg a bajt, csak legyint egyet az ilyen információkra.
Beigli akkori állapotában azonban nem volt kérdés. Ha úgyis elkerülhetetlen a műtét, és az orvos azt tanácsolja, csináljuk meg, mert azzal még inkább kizárjuk az áttét esélyét, nem mondhattunk nemet. Azt mondta, megvizsgálják Beiglit, és ha a vizsgálat eredményei alapján meg lehet műteni, akkor megműtenék, egyúttal elvégeznék az ivartalanítást is. Kérdeztük, hogy nem-e lesz sok a kutyának mindez egyszerre, de látszólag nem aggódott emiatt.
Azt mondta, ha nem távolítják el az emlődaganatot, az kifakad, ami vérfertőzéssel jár, és az a kutya életébe fog kerülni…
A vizsgálat, és a kutyadaganat eltávolító műtét után
Beiglit több, mint egy órán át vizsgálták. Ultrahang vizsgálat és röntgenfelvétel is készült róla. Az eredmények alapján a doktornő úgy ítélte meg, hogy Beigli műthető. Senkinek nem kívánom, azt az egy órát, amíg mindez kiderült. Az ember akármennyire is próbál tudatosan optimista lenni, az a gondolat – a legrosszabb – végig ott motoszkál a fejében…
Végül elhangzott az egyetlen szó, amiben mindvégig hittünk: „műthető”! Egy egész Grand Canyon esett le a szívünkről, de az öröm nem tartott sokáig, hisz Beigli műtétje csak ez után következett. Az operáció másfél óra volt, amíg a grapefruit nagyságú daganatot három emlőteleppel, és egy nyirokcsomóval együtt eltávolították.
Az altatásból nehezen ébredt, de ezt leszámítva jól viselte a történteket. A műtét után néhány órával Beigli már lábra is állt. A járás már könnyebben ment neki, mint a műtét előtt, de látszott a kimértség a lépéseiben. Mászkált, szaglászott, a fáradtságon túl nem igazán látszott rajta semmi. A fekhelyét áthelyeztük egy melegebb sarokba, és pokróccal betakartuk.
Az első este nehezen telt, mert Beigli nyöszörgött, és mászkált a hálószobába ki-be, nem találta a helyét. Valószínűleg a gallérja sem könnyítette meg a dolgát. Nem piszkáltuk, nem akartuk túl-babusgatni. Azt reméltük, hogy ő jobban tudja, hogy mire van szüksége. Keveset aludtunk, de végül valahogy reggel lett…
Összesen 2-3 napig még ügyetlenkedett a gallérban, ezután úgy, ahogy megtanult vele közlekedni. Másfél hete volt a műtét, ez idő alatt egyetlen egyszer sem hisztizett a gallér miatt, a hátsó lábával néha próbálkozik a vakarózással, de ha rászólunk, abbahagyja. Szerencsére a hátsó lábával nem éri el az érintett területet a hasán, de azért résen kell lennünk, mert sétáknál lekerül a gallér…
A varrás menti sebeket a doki tanácsára Betadine-nal kenegetjük, gyönyörűen gyógyulnak, és a véraláfutások is napról-napra halványabbak a kapott krém (Lasonil) hatására. Másfél hét után Beigli akadálymentesen ül, fekszik, jó az étvágya, a séták ideje alatt már futna is, összességében igazi főnökhöz méltóan viselte a történteket, büszkék vagyunk rá!