Gyermekkorod kutyák bűvöletében töltöd, szembeszegülsz a családi akarattal, párnád és takaród felmarkolva a kutyaházban alszol, eléred, hogy négylábúd bejárást nyerjen a gazdák életterébe.
Elvesztesz, mert megszökik, reménykedsz, hogy hazatér. Eltemetsz, mert megöregszik, s reménykedsz, hogy boldog élete volt melletted.
Felnősz, éled az életed, kétlábúak közt keresed, de nem leled a helyed. Hiányzik a szőrösök társasága, a mindig pajkos, megértő, óvó, a barna szemek, melyek kérőn tekintenek rád. Hiányzik a közös élmények feledhetetlen sokasága.
Élettered úgy alakítod, hogy új barátra, társra lelhess.
Apró kis gombóc mikor hazaviszed. Óva intenek, nehéz lesz az első pár nap, míg megszokja nálad, de első pillanattól szeret, s te viszontszereted. Akkor adsz csak neki nevet, mikor úgy érzed, kezded megismerni, s személyiségéhez méltóan nevezheted el, mert nem felcímkézni szeretnéd. Megküzditek a territórium, a szobatisztaság, a ne egyél meg mindent harcát. Aggódva lesed minden lépését, szakértőkkel ellenőrizteted fejlődését. Megmutatod neki, hogyan nő a fű, milyen bogarak vannak erdőn, s mezőn, öledben tartva szoktatod a város zajához.
Pórázon sétáltatod, nyugtató szavakkal adod rá a szájkosarat, ha kell. Mindenhova viszed, ha csak teheted és gyötör a lelkiismeret, mikor otthon kell hagynod. Harcot vívsz a panaszkodó szomszédokkal, s inkább több időt szánsz a mosásra, de akkor is hagyod, hogy nap, mint nap szőrrel borítsa minden ruhádat, hiszen örül, azért ugrik rád, bújik hozzád.
Veled van, mikor szomorú, mikor vidám vagy. Öledbe kapva táncolsz vele egy örömhír hallatán, s bundáján száradnak könnycseppjeid. Sír, mikor otthon hagyod, s te visszafojtod sírásod, mikor nem viheted magaddal.
Minden nap és minden pillanat róla szól.
Elutazol, a legjobb panziót keresed meg neki, nyugtatgatod, hogy visszajössz érte. Örömmel látod, mikor szerelmes lesz, mikor az erdőben előre futva hátra-hátra tekint, jössz-e, megvagy-e, mehet-e. Ernyedt, kimerült testét öledben tartod hazafelé, s boldogan mosolyogsz, mikor álmában szaladni látod, s elképzeled, ahogy újra éli a közös kalandokat.
Mikor ösztöneitől hajtva vadat kerget az erdőben, s hívásodra nem reagál, nem mersz sírni, s félni, mert tudod, összetartoztok, nem hajtja a végtelenségig a vadat, visszatér hozzád. Sosem gondolsz arra, mikor egyszer már nem lesz.
Életed átalakul. Távoltartottad magad a kétlábúaktól, Vuk meséjét olvastad százszor, de eljött a nap, mikor te is megtanultad, a szerelem létezik. Az életnek két keze van, az egyikkel ad, a másikkal elvesz. Megtaláltad társad, két lábbal áll a földön, de el kell engedned gyermeked, a négylábút. Elítélnek, megbotránkoznak, nem értenek, de örülsz, hogy nekik nem kell megélniük azt, amikor le kell mondanod arról, aki 4.5 évig a világon mindennél többet jelentett neked, s végtelen űrt hagyd a szívedben és lelkedben. Nem hajtottad igába, önálló, szuverén lényként kezelted, hagytad, hogy ösztöneit ki és megélje. Elfogadtad, ha tárgyaid játéknak tekintette, nem büntetted, ha bepisilt, mert későn értél haza.
Tudtad, hogy kommunikál, hogy veled lüktet, hogy érzi, minden megváltozik, de nem akartad elhinni, nem akartad elfogadni.
Péntek este az öledben fekszik, mondogatod neki leendő, új barátja nevét, hogy milyen szuper lesz, a pajkosságokkal és játékokkal teli jövőről mesélsz, így ringatod álomba. Nem sírsz, mert titkon reméled, nem most érinted utoljára, de a másnapi találkozó túl jól sikerül. Hátat fordítva neki ömlenek a könnyeid, távol tőle ordítasz a fájdalomtól, nem vigasztal a tudat, hogy személyiségéhez méltó környezetbe került, hogy egy másik szeretett kutyagyerekhez bújva alszik majd el, hogy a lakás helyett egy egész kertet birtokolhat, s két kéz helyett 6 simogatja minden nap. Tudod, legalábbis bízod, hogy gyorsan elfelejt, vagy érzései átalakulnak, s természetesnek veszi új környezetét. Nyugtatgatod magad, hogy többet nem lesz egyedül, hogy egész nap övé a kert, s mikor ugat lesz, aki megérti, s nem csak találgat, mit szeretne kifejezni.
Hálás vagy a Jó Istennek, a beagle clubnak (felhívásunk a FB oldalon) és a fajtamentő csapatnak, mert drukkoltak, segítettek és biztattak. Hálás vagy kétlábú társadnak, mert hálás neked, amiért ezt a döntést meghoztad. Egy nagy elhatározás miatt, amiben négylábúdnak rajtad kívül álló, megváltoztathatatlan okok miatt nem lehet helye lemondasz róla, s elengeded, hagyod, hogy büszke, önfejű, makacs Kis Mancsod önfeledten és boldogan illeszkedjen be új környezetébe. Élvezze a puha pázsitot, a nagy kertet, a kilátást az utcára, ahol mindig történik valami. Vidáman kergetőzzön új barátjával, elcsenje a játékait, mondja a magáét, s este, mikor nagyon elfáradt hozzá bújjon, a kistestvérhez, aki jóval nagyobb nála, s akinek bundája olyan pompás, meleg – sokkal klasszabb, mint anya hasa, meg lábai.
Drága Jake, KisMancs, Életem!
Nem búcsúzhattam tőled, mert a hiú remény, s a te boldogságod nem engedték, hogy elhiggyem, többet nem látlak, majd nem akartam, hogy sírni láss. Kívánom Neked, hogy Herceg oldalán találj életre szóló pajtást, hogy légy nagyon boldog, s legalább olyan rossz felnőtt, mint amilyen gyerek voltál. Őrizd meg büszkeséged, kitartásod, s végtelen szereteted, amit eddig nekem adtál oszd meg négylábú barátod, s új gazdáid között! Kergess macskákat, ugasd meg a pórázon a ház előtt elsétáló kutyákat, védd új birtokod, s este, mikor álomra hajtod fejed ne rám emlékezz, hanem éld újra aznapi kalandjaid.
Ne habzsolj, tanuld meg végre, hogy mindig elegendő étel és víz lesz a táladban, mindig olyan, amit szeretsz. Lesz halas és bárányos, meg főz neked új anya is!
Minden rendben lesz Kincsem, hidd el nekem!
Tudd, hogy mindig nagyon szerettelek, szívemben örökké őrizlek, el sosem felejtelek!
Találkozunk mikor mindketten megöregedtünk, s eljön az ideje, hogy együtt sétáljunk át a Szivárványhídon!
Utolsó ölelés, pacsi, puszi drága babám!
Önző minden ember, ki igába hajt egy kutyát, s a szeretet keresés révén magához húz egy állatot, kinek nem az emberi karok, a kert, vagy a kanapé igaz életterük, de tiszteletreméltó minden ember, ki önzőségében minden tőle telhetőt megtesz, hogy négylábú gyerekének a lehető legtöbbet adja.
Ne ítélkezzetek elhamarkodottan, s ne bíráljátok azokat, akik lemondanak szőrös gyermekükről, mert nem tudhatjátok, mit élnek át. Sok szeretett lényt, dolgot vesztettem már el életemben, de Jake elvesztése segített abban, hogy megértsem, a fájdalomtól lehet ordítani, a fájdalom oly mélységekből képes feltörni, amiről az elmúlt közel 35 évben fogalmam sem volt.
Becsüljétek meg és tiszteljétek szőrös társaitok, s mielőtt kardot törtök azok fölött, akik lemondani kénytelenek társaikról, gondoljátok végig, nekik mennyivel kevesebb jutott abból a hihetetlen örömből és szeretetből, amit csak a kutyák tudnak megadni az embernek! Gondoljátok végig, milyen erő kell ahhoz, hogy a veszteséget túléljék, milyen erő kell ahhoz, hogy egy másik ember gondjaira bízzák azt, aki a legfontosabb volt nekik! Nehezen fogadom el azokat, akik későn kezdenek megoldást keresni, vagy azonnal egy menhelyre adják be kutyájukat. Nem mondom, hogy könnyű elfogadni a hozzám hasonlók döntését. Azonban hiszem és tudom, hogy megfelelő körültekintéssel, hittel, erővel és bízva meg lehet találni szerettünknek a lehető legtökéletesebb helyet!
Jake gazdis lett, kertes házban, szerető kezek, s egy 2 éves golden keverék tesóval éli mindennapjait. Könnyen beilleszkedett, a második éjszakát már új tesójával összegömbölyödve töltötte. Étvágya pompás, mint mindig, kedve töretlen.
Nem látom többé csak képeken, nem érinthetem többé, s nem szőrözi össze többet ruhámat, de nem leszek önző, s nem sírom ki az elengedés bánatát bundáján. Hiszem és tudom, hogy boldog lesz. Hiszem és tudom, hogy az elmúlt 4.5 évben minden tőlem telhetőt megtettem, hogy szeretetben, gondoskodásban nőjön fel, de hiszem és tudom, hogy az elengedés számára nem fájó, de egy izgalmakkal teli jövőt hozott.
Aki elítél, annak legyen elégtétel az a csillapíthatatlan fájdalom, amit napok óta, s még nagyon hosszú ideig átélek. Kívánom, hogy sose kelljen megélnie a megfelelő választás, a döntéshelyzet pillanatát.
Üdvözlettel,
nnr (ex beagle tulajdonos, örökké emlékező és szerető kutyagyerek anya, gazdi)
Küldd be TE is kutyád akár hétköznapi történetét, – legyen az vidám, szomorú vagy tanulságos – és megosztjuk weboldalunkon. Képes leírásotokat a beaglekepek kukac gmail.com-ra várjuk.