Zalai Alex (2004.08.22. – 2016.04.07.)
„A mai nappal kevesebb lett a világ. Legalábbis számomra. Megtörve búcsúzom kiskutyámtól, egy baráttól, társtól, testvértől és gyermektől. Te számomra mindezt egyszerre jelentetted!
Több mint 11 éven át kitartottál, küzdöttél, vele született betegséged szinte egész életed végig kísérte, kín keserves napokat okozva, de te soha nem adtad fel. Öregségedre elhatalmasodó gyógyíthatatlan kórral azonban hiába harcoltál. Küzdésed példaértékű, emberek számára is követendő lehet, mert te akkor is felálltál, mikor mi már nem hittük.
Elfáradtál, tele bánattal, a sors akaratában megnyugodva engedlek hát az örök vadászmezőkre, hogy ott is megmutathasd, mire is képes az akarat!
Bennem él minden emlék, az első találkozás, a séták, s minden egyes pillanat amit együtt töltöttünk. Soha nem felejtelek el, te voltál és leszel az én egyetlen kis kutyám.
Nyugodj békében csacsi öreg medve, egyszer újra látjuk egymást!” Péter Ákos